A karantén ugyan nem tart tovább néhány hétnél, esetleg hónapnál, de az élmény valószínűleg hosszabb távon is rajta hagyja a nyomát az életünkön, az életformánkon, így a tereinken is. A kényszerűen otthon töltött időnek, a home office-nak, a be-, illetve összezártságnak, már most megvannak a tanulságai – kérdés, hogy ezek a tapasztalatok súlyosak-e annyira, hogy meghatározzák a jövőbeli terek tervezését?
Interjúsorozatunkban különböző területek képviselőit kérdezzük arról, szerintük hogyan változtatja meg a járványhelyzet megtapasztalása az élettereinket. Elsőként Göde Andrással, a MOME Építészeti Intézet oktatójával és a Kroki Studio építészével beszélgettünk.
Rengeteg család szembesül most azzal a problémával, hogy az otthonuknak funkciók sokaságát kell betöltenie, ráadásul egyazon időben, egymással párhuzamosan. Iroda, tanterem, edzőterem és így tovább. Elképzelhető, hogy az utóbbi években töretlen népszerűségnek örvendő open-floor plan típusú alaprajz a végnapjait éli emiatt az élmény miatt?
Ezt én magam is tapasztalom, hiszen mindkét gyerekem tanul még, így a saját életünket is át kellett szervezni, hogy önálló teret kapjanak, és ne zavarja őket a környezet. Azt viszont nem gondolom, hogy ez a jövőben annyira gyökeresen meg tudná változtatni a tereket, hogy sok apró fülkére osztanánk a lakásokat, pont akkor, amikor mindenki az átfolyó, levegős tereket preferálja, és nem a sok ajtót. Inkább azt gondolom, hogy az egyik választ a technológia fogja adni ezekre a problémákra. A fülhallgató adott, a következő, hogy a mikrofon se zavarja majd a környezetet, erre biztos nemsokára érkezik majd a megoldás. A terekre visszatérve pedig
van egy olyan elképzelésem, hogy egyfajta ideiglenes térlerekesztések fognak keletkezni: kis kapszulák, térlehatárolások, melyekkel az emberek mini-zónákat tudnak kialakítani.
De ezek nem légtérileg lennének leválasztva, mert a levegő alapvető szükséglet. Elég belegondolni egy 8-10 négyzetméteres hálószobába – reggel már úgy ébred az ember, hogy nem kap levegőt, mert elfogyott.
Szóval a tágas légtér maradna, amiben térdarabkákat tudok elképzelni. Pont a minap nézegettem egy pár évvel ezelőtti projektet, amit egy milánói kiállításon mutattak be. Itt egy csapat designer készített olyan lakókapszulákat, melyeknek a hátterében az a koncepció állt, hogy a jövőben a hagyományos családmodellek mellett egyre többször megjelennek más létformák is – mozaikcsaládok, egyedülállók, diákok –, melyek hatására népszerűbbé válik a space-sharing típusú lakótér, és nagyobb szerephez jutnak a közösségi terek.
Ebben a projektben kis kapszulákat alakítottak ki, de nem egy-egy ember, hanem különböző funkciók számára (például varró, hangfelvevő, olvasó, vagy zenehallgató kapszula). Tehát a terekből
olyan helyeket különítettek el, ahol intimitást igénylő cselekmények történhetnek. Lehet, hogy ez lesz a megoldás, ha már a tereinket nem tudjuk tovább szabdalni. Például egy munkakapszula, ahol nyugodtan le lehet rendezni egy konferenciabeszélgetést, anélkül, hogy a háttérben megjelenne egy jógázó figura vagy egy kisgyerek.
Rá is tértünk az egyik legalapvetőbb változásra, ami most begyűrűzött az életünkbe: a home office jelenségre.
Igen, eddig sokan húzódzkodtak tőle. Most azonban megtanuljuk, hogy ez egy működőképes dolog, és ha nem is annyira hatékony, mint az iroda, annyi plusz haszna lehet, hogy mint alternatíva, elképzelhető, hogy fennmarad a járvány után is. Mi például az irodában már arról beszélgettünk, hogy bizonyos mértékben megtartanánk ezt az opciót. Aki messziről jár be a városba, vagy aki introvertáltabb típus, annak kifejezetten hasznos, de egy biztos, hogy nem ördögtől való. A jövőben talán jobban elfogadjuk az otthonról dolgozást, és nem ragaszkodunk a megszokotthoz, a beváltnak hitthez. Valószínűnek tartom, hogy ez a tapasztalat egy mixet fog eredményezni, azaz párhuzamosan jobban jelen lesz mindkét munkavégzési forma.
Meghatározó élmény a kevesebb szabadban töltött idő is. Mit gondolsz, milyen tendenciát fog ez eredményezni? A családi ház ismét népszerűbbé válik, mint a városi lakás, vagy valami más megoldást találunk ki erre?
Pár évvel ezelőtt volt egy nagy kiáramlási hullám, amikor mindenki megindult a kertvárosokba. Aztán az egész elindult visszafelé, mikor egyre élhetőbb lett a város, egyre több időbe telt bejutni a reggeli dugóban, és felértékelődtek a városi lakások. Az biztos, hogy ahogy beütött a vírus, megint értékesebb lett a kertes ház. De erről egyelőre nehéz megállapítást tenni, hiszen még nem érzékeljük olyan mértékben a bezártságot, mint Olaszországban, ahol ki sem lehet menni az ajtón, és az ablakon kilógó lábakkal napoznak a városlakók.
Lehet, hogy indul majd egy újabb kiköltözési hullám, de szerintem a többség azért nem úgy gondolkozik, hogyha ezen túlleszünk, akkor járvány járványt ér majd, és ezért kertes házat vásárolna. Egy virológus ismerősöm szerint nagyjából száz évente üti fel a fejét egy-egy világjárvány: száz éve volt a spanyolnátha, előtte szinte ugyanennyivel a pestis, és lehet, hogy innentől kezdve több ilyen lesz, de én optimista vagyok. Legyen meg az ellenszer, és bízzunk benne, hogy csak száz év múlva jön a következő. Az a fontos, hogy megtanuljuk: nem csak a régmúltban fordulhat elő egy nagy járvány, hanem bármikor.
Még ha optimistán is gondolkozunk, tudat alatt lehet, hogy beépülnek olyan cselekvések, minták, melyek a jövőben is velünk élnek majd. Az egyik ilyen lehet a raktározás, akár élelmiszerre, háztartási eszközökre, vagy gyógyszerekre gondolunk. Ez is lenyomatot hagyhat az alaprajzon – például újra divatba jöhet a kamra.
Így van, a második világháborút túlélő nagymamámnál is mindig volt a szekrény tetején cukor és liszt, „sosem lehet tudni” alapon. Bár most egyelőre az látszik, hogy az élelmiszer utánpótlás miatt nem kell aggódnunk, hiszen erre nagyon odafigyelnek, az is biztos, hogy a fejekben ottmaradt egy hátsó gondolat, hogy egy-két dologból azért nem árt feltankolni a kamrában.
A kamra funkciója egyébként a ’60-as évek környékén kezdett megkérdőjeleződni, legalábbis nálunk, a szocializmusban. A panelház program idején kijelentették, hogy kamrára többet nem lesz szükség, mert mindenki étterembe fog járni. Hát, ez nem így lett… De ha spórolni kell a négyzetméterszámon, mit szoktak elhagyni? A kamrát és az előszobát, a két legfontosabb teret.
Ha már szóba jött az előszoba, a higiénia fenntartása miatt ennek a szerepe is felértékelődött. Összességében feltételezhető, hogy a jövőben az otthonunkban nagyobb szerephez jut a sterilizálás és az ehhez kapcsolódó eszközök, valamint könnyen tisztítható anyagok és felületek?
Erről vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt jelenleg a fertőtlenítésre feltétlenül szükség van, nincs mese. Viszont mikor véget ér a járvány, ez károssá is válhat. Rengeteg baktériumra szükségünk van, ahhoz, hogy a szervezetünk megtanulja legyőzni őket. Ha túl steril körülmények között tartjuk magunkat, akkor könnyen lehet, hogy egyszer elmegyünk sátrazni, aztán ágynak dőlünk, mert nem szokta meg a szervezetünk, hogy koszos a kezünk. Szóval, úgy képzelem el, hogy a vírus után pár hónapig lehet még tartani fog a sterilitás-mánia, de aztán ez le fog szépen csengeni.
Legalább ugyanilyen fontos a mentálhigiéniás épség megőrzése is, melyet a környezet, és az építészet is alaposan meg tud támogatni. Eddig talán sokan nem tulajdonítottak akkora jelentőséget a környezet pszichés egészségre gyakorolt hatásának. Elképzelhető, hogy ez megváltozik a járvány hatására?
Ami egyértelműen látszik, hogy a természet mennyire felértékelődött. Telkiben, ahol lakom, a természetvédelmi területeken akkora a forgalom, mint hétköznap az Andrássy úton. Az emberek menekülnek az erdőbe, legalább kétszer-háromszor annyian vannak, mint azelőtt.
Nagyon bízom benne, hogy ez a várostervezésen is nyomot hagy, és végre felismerik, hogy a városba több zöld terület kell, mind a levegő tisztítása, mind az emberek jólléte miatt.
Mit tehetnek azok, akiknek semmilyen hozzáférésük nincs most a természethez?
Szerintem amire a belvárosban lakók most rádöbbennek, az a terasz szerepe. Hogy mennyire fontos élettér, és nem csak a bicikli tárolására kéne szolgálnia, hanem legalább akkorának kéne lennie, hogy egy reggelit el lehessen rajta fogyasztani. Vagy napozni a karantén alatt.
Ugyanígy, a zöldek is nagyobb hangsúlyt kapnak. Ez persze nem csak a járvány eredménye – öt évvel ezelőtt még kiröhögtek volna, ha beállítok egy növénnyel az irodába, ma már szinte alap. A fiatalok amúgy jobban igénylik, és gondozzák is őket.
Ami biztos, hogy a terasz fontosságát a jelenlegi helyzet nagymértékben felerősíti majd, és ez leginkább az ingatlanárakon fog meglátszani: míg ma az ingatlanosok fél négyzetméter áron számolják az erkélyeket, nem csodálkoznék, ha ez felmenne teljes árra.
Kiemelt kép: Yokohamai ház – Tetsuo Kondo Architects. Forrás: Thisispaper
Még nincsenek hozzászólások