fbpx
Nyomj Entert

Szabad áramlás

Széljegyzetek Temesi Apol és Bucsi Árpád kiállítása kapcsán

Mayer Kitti írása

Május 25-én, pénteken zár Temesi Apol és Bucsi Árpád közös kiállítása, a B32 Galériában. A cím – REFLUX – bár első olvasatra furcsának tűnhet, ne riasszon el senkit. Itt ugyanis az orvostudományból ismert betegségnek nyoma sincs. A két alkotó – a maga sajátságos nyelvén külön-külön és együttesen is – a reflux eredeti jelentésére reagál. A ’visszafolyás’ vagy ’visszaáramlás’ nemcsak az egyes művekre értendő, hanem a kiállítás egészére is: a falon függő vagy épp padlón pihenő tárgyak, képek, objektek egymásra felelnek, s ebbe a párbeszédbe a nézőt is bevonják.

Látszólagos esetlegességgel van itt dolgunk. Szemünk a falra függesztett tárgyakat képként azonosítja – az egybefüggő, mesterséges fénnyel megvilágított falfelület elegendő ahhoz, hogy úgy gondoljuk: itt bizony művészettel kerülünk szembe. S mint a képeknél általában, rögtön a műalkotás címét keressük. De nincsen. Egyiknek sem. Nincsen, amibe kapaszkodhatnánk, nincsen, aki megmondja nekünk, mit kell látnunk, mit kell gondolnunk. Magunkra maradtunk. Még csak az sem tisztázott, melyik alkotó munkáját látjuk (ha fontos ez egyáltalán).

Fogódzók híján marad a találgatás, a szabad gondolkodás. És ez jó. Nincs, ami megkötné a kezünk, ami kijelölné, honnan kell indulnunk, s hová kell érkeznünk. Szabad kezet kapunk az értelmezésben, ami egyszerre zavarba ejtő és felszabadító. Mégis résen kell lennünk. Nemcsak a falra akasztott képeket, de kevésbé szem előtt lévő „társaikat” is jó, ha észrevesszük. A terem hátsó részében kuporgó összegyűrt milliméter papírt, az oszlop tövében árválkodó, tenyér nagyságú kék-fehér gyógyszeres kapszulát. Ezeket látva már könnyűszerrel felfedezzük a „szétgurult” gömböket, s – egy adott nézőpontból –  értelmet nyer az addig láthatatlan fekete hokikorong is.

Fotók: Glázer Attila

Persze, akad olyan tárgy is, amelyet nehéz nem észrevenni. A nagy vörös ’X’ a megnyitó alkalmával komoly kihívást jelentett a látogatók számára, a tömegben ugyanis többen majdnem rátapostak. De nem csak emiatt okozott fejtörést a szokatlan objektum. A kiürült kiállítótérben látva azt gondolhatnánk, mint az ikszekről általában, hogy konkrét helyet jelöl. A néző helyét a térben? Vagy esetleg az összeadás matematikai jeleként kell értelmeznünk? Mindenesetre nem képként, hanem jelként tekintünk rá, még akkor is, ha puha nemezből készült.

A másik padlóra helyezett tárggyal már más a helyzet. A geometrikus mintákból építkező tatami szinte követeli, hogy használják. Határozott léptekkel indulunk és hajolunk le a szőnyeghez, amelyen egy „hanyagul odavetett”, fára festett tájképet találunk. Teljesen csak akkor gondoljuk meg magunkat, amikor a terem hátsó sarkában „csapdába ejtett” ülőkét észrevesszük, a falon. Már-már természetellenes így látnunk egy funkcionális tárgyat – térben kijelölt helye és helyzete azonban megköveteli, hogy ne ülőalkalmatosságként tekintsünk rá.

A szabálytalanság érzetét keltő kiállításban mégis megteremtődik a rend. Megteremtjük benne saját rendszerünket, s ettől otthonosnak érezzük azt. A szabadon megválasztott nézőpontok teret engednek a játéknak. A nagyméretű, nemezből összeállított installációk hol festménnyé, hol műholdképpé transzformálódnak. A különféle színű, mintázatú négyzetes faliképek sorozata madártávlatból kémlelt szántóföldeket, tanyákat, falvakat, városokat juttathat eszünkbe – magyar táj, magyar „ecsettel”. De van, hogy az egész csak egy egyszerű padlószőnyeg, amelyen szétgurultak az élet apró kellékei (csokoládépapír, építőkocka, vonalzó vagy épp kakaós csiga).

A reflux eredeti jelentését tehát a kiállítótérben létezve ismerhetjük csak meg igazán: a statikus forma mögött rejlő ’visszafolyás’ vagy ’visszaáramlás’ a tapasztalás és megismerés folyamatait idézi vissza bennünk. A dolgok változását, amire időről időre jó rácsodálkozni.

TEMESI APOL & BUCSI ÁRPÁD
REFLUX
B32 TREZOR

“Szőnyeg alatt figyel a mágnes akarata, periodikusan naponta 4x. Lemaradva mozog. Szerintem nem görbe. Egyenes. Szélesség nélküli hosszúság. Feszülő lustálkodás a szárazföld tengerszint nyugágy egyenesen. Oxymoron. Milliméterpapírba csomagolva gombákkal.”

Megtekinthető: 2018. május 25-ig, 10-18 óráig

Még több infó ITT.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük