Szinte megremegtek azok a gyönyörű porcelán nippek abban a félköríves üvegkazettás vitrinben. Tenyér-izzadós a mocorgás. A leveses kanalat már mindenki letette. Várunk. A másodiknak hűlt helye. Íz,
Tagfooddesign
Az emlék íze XLIII.
A csipkefüggöny libbenő hullámai simítják a várakozást, vádlim a másik térdemen pihen. A szobában közben recseg az „Aki kérdez”, „aki válaszol”. Három fogás készül. Íz, illat, forma.
Az emlék íze XLII.
A kanaladon ott az utolsó tökéletes falat. A boldogasszony így meg is van, de hol a csipkéje? Marad a jogászi érvelés. Mint ahogy a mustár a
Az emlék íze XXXVIII.
Fahéjas porcukor a felszín édes hó. Van-e szíve, ami jó? Nagymama keze gyúrta kisbolygó a világ. Te pedig a napfény. Ó-ó-ó-ó. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga
Az emlék íze XXXVII.
Nyakunkat behúzva sutyorogtunk. Torokkaparós visszafojtott nevetés a szövetség. Az ajtó zárva. Furcsa csend. A folyékony csoki elfogyott. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A
Az emlék íze XXXV.
A fejünk elé tettük a fotó kedvéért. Mentális kép. Katt. Akkor a cukorfelhő rózsaszín hálójába fonódtunk mi is. Kicsit ott ragadtunk. 25-30 gramm boldogság. A kukába
Az emlék íze XXXIV.
A kívül piros, belül fekete-fehér cirmos zománc edényben jóformán már csak az a szakadt kis itatós szalvéta maradt. Apám orrán gyöngyözik a verejték, a fejét fogja.
Az emlék íze XXXIII.
Műanyag buborékok mögött szép színes golyók. Légmentes hosszú sorok. Ízük szinte nincs, most a szín számít. A sárgát választom. Ott állok. A lila mellett. Íz, illat, forma.
Az emlék íze XXXI.
Egy teljes kör megannyi cikkelye, kanállal, fogunk alatt ropogó édes-érzésben. Az élet, a világmindenség meg minden. Dolce vita. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek
Az emlék íze XXX.
Kék-fehér csíkos pólóm szívem felőli oldalán ott piroslik a páros gyümölcs. Szeretem. Egyedül láblógatok, szinte a hegyek mögé látok. Ma is ezekre a nyarakra gondolok. Íz, illat,
Az emlék íze XXIX.
Nehéz faredőnyök között délutáni fények. Porszemek szállnak a levegőben. A szemhéjam gyűrötten megremeg, nem tudok aludni. Ágy-morzsák leplezik le bűnömet. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai
Az emlék íze XXVIII.
Klasszikus családi ebédnek indult. Az evőeszközök a megfelelő helyükön, szalvéta a villa alatt, vizes pohár jobb kéz felé. Aztán végül mégis mindenki az asztal alatt kuporgott
Az emlék íze XXVII.
Amolyan rücskös felületű gumi úszósapkám volt akkoriban. Mindig húzta a hajam. Utáltam. Csak a helyi büfében kapható hidegkonyhai csoda adott megnyugvást. Minden vasárnap. Íz, illat, forma.
Az emlék íze XXVI.
Feltűrtem az ingujjamat, lendülettel álltam neki. Minden lisztes volt. Azt hiszem, a homlokom is. Ő meg csak állt a pici konyha ablak felőli sarkában, karba tett
Az emlék íze XXV.
Szögekkel bevert, hullámos szélű, nagyon színes rajzokkal díszített papírcsík a polcok szélein. Az egyik, gondosan eltett befőttet leveszem. Még ott a spájzban megbontom. Mámoros fáradtság tör
