Abban a rejtett bárszekrényben, ott a vitrin alatt, mindig likőr és csokoládé illat volt, még akkor is, ha már rég csak poharakat tartottak benne. Két inhalálás között a minikönyvek, porcelán nippek, gyöngysorok, régmúlt életek kiállítását bámultuk. A leheletünkkel hagytunk nyomot. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.
„Az ebéd előkészületeikor a felnőttek általában a konyha körül vagy kint a levegőn voltak, mi pedig rokon gyerekek bent a nagyszobában henyéltünk, rötyögtünk és kutakodtunk a nagyszülők vitrines szekrényében ahová az ajándék bonbonokat rejtették.”
A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.
“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.
Még nincsenek hozzászólások