Vannak olyan ételek, amelyek több generáció számára ismerősek. Konzervbe zárt házias ízek vagy éppen gyógyhatásúnak tartott, zörgő papíros bonbonok – most induló Büfé cikksorozatunkban ezeket fedezzük fel hónapról hónapra. Az első fejezet a kedvenc gyógycukorkáké!
Geiger Bianka írása
Májkrém, krumplicukor, téli fagyi – ételek, amelyek több generáció szekrényében, táskájában, zsebében lapultak. Olyan termékek ezek, amelyek miközben kellemes vagy éppen kellemetlen élményeket idéznek, felébresztik bennünk a nosztalgia érzését. Többen közülük eltűntek, de most ismét reneszánszukat élik, ezért érdemes lehet róluk megemlékezni. Idén januárban induló cikksorozatunkban egy éven át minden hónapban más és más ikonikus ételtípust mutatunk be. Lépj be velünk a Büfébe!
Amikor gyerek voltam, anyukám sokat mesélt a krumplicukorról és mindig csillogó szemmel kóstolta, ha talált valahol. Őszintén szólva én sosem értettem a rajongását – a burgonyakeményítő táblákba préselt változata engem inkább a krétára, mint édességre emlékeztetett. A nagymamám zsebében ugyanakkor mindig lapult cukorka, amiből általában kaptam is. Vagy Negro volt, vagy Dianás – utóbbit különösen szerettem, pedig tudom, hogy megosztó darab, valaki vagy imádja, vagy a világból ki lehet kergetni vele. A Dianás aztán jópár évre eltűnt, ám egy ideje újra kapható: a „gyógycukorkák” piaca pedig bár jelentősen bővült azóta, a nagy kedvencnek örök helye van.
Ha a Dianás cukrot említjük, mindenki rávágja, hogy „sósborszesz”. Én ezt egyébként egészen a közelmúltig következetesen „sóbors-szesznek” hívtam, mert valahogy értelmesebbnek tűnt, de lássuk, honnan is ered ez az alapanyag? A történet szerint Erényi Béla gyógyszerész 1907-ben hozta forgalomba a mentolos sósborszeszt – pálya- és vetélytársát, Brázay Kálmánt próbálta legyőzni, aki különféle gyógynövényeket oldott fel alkoholban, melyet sós vízzel hígított és üvegbe töltve külsőleg és belsőleg is használható gyógyszerként árusított. A sósborszesz épp az, ami a neve: víz, alkohol, só, etil-acetát és mentol. Használták mindenre fájdalomcsillapítástól kezdve a reumatikus panaszok enyhítésén át a fertőtlenítésig, de naggyá végül Erényi tette. Olyan marketingkampányt indított ugyanis a Diana égisze alatt, ami a mai napig kőbe véste a nevet. A cukorka formája néhány évvel később született meg, amikor rájöttek, hogy az oldat formába öntve hűtés közben kikristályosodik, így a látszat ellenére nem a folyadékot kell a burokba önteni, mert az anyag maga alkotja meg burkát. Erre kerül aztán a csokimáz és a selyempapír, utóbbi minden darab esetén kézzel tekerve.
A Dianás mellett más gyógycukrok is népszerűek voltak. Talán még megosztóbb az 1884-b