fbpx
Nyomj Entert

Az emlék íze XXXII.

Szédülésig forgózás a piros szegélyű beton asztal körül. A panel-konyhák kocka ablakaiból húsleves és rántott hús illata ömlik a térre. Édesanyám szólít. Most már (m)ennem kell. Íz,

Az emlék íze XXX.

Kék-fehér csíkos pólóm szívem felőli oldalán ott piroslik a páros gyümölcs. Szeretem. Egyedül láblógatok, szinte a hegyek mögé látok. Ma is ezekre a nyarakra gondolok. Íz, illat,

Az emlék íze XXIX.

Nehéz faredőnyök között délutáni fények. Porszemek szállnak a levegőben. A szemhéjam gyűrötten megremeg, nem tudok aludni. Ágy-morzsák leplezik le bűnömet. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai

Az emlék íze XXVII.

Amolyan rücskös felületű gumi úszósapkám volt akkoriban. Mindig húzta a hajam. Utáltam. Csak a helyi büfében kapható hidegkonyhai csoda adott megnyugvást. Minden vasárnap. Íz, illat, forma.

Az emlék íze XXV.

Szögekkel bevert, hullámos szélű, nagyon színes rajzokkal díszített papírcsík a polcok szélein. Az egyik, gondosan eltett befőttet leveszem. Még ott a spájzban megbontom. Mámoros fáradtság tör

Az emlék íze XXIV.

Szeded a lábad. Talán már megállni sem tudsz majd. Mintha az életedért… Három keréken guruló boldogság. Pavlovi csengőszó – eper és szeder.  Íz, illat, forma. Emlékek. Góg

Az emlék íze XXIII.

Villódzó fényben ismétlődő pillanatképek, lakozott rózsaszín elefánt fülébe kapaszkodom. Kezem pálcára font cukorhálótól ragad. Mindjárt vége a nyárnak. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek

Az emlék íze XX.

Naptej illatú nyár este. Sokan már elindulnak a partról, fej fölött lebegnek a klasszikus piros-kék matracok és akkor a büfé hangosbemondójából még, talán aznap utoljára, megszólal