fbpx
Nyomj Entert

Az emlék íze XIV.

Nyolcvanas évek, nyár. A kék sortból kilógó combja kellemesen odaizzad a hurkásan bordázott műbőr üléshez. Az ablak nyitva, benzinszag van. Földutakon száguldanak. Száll a por. Épp

Az emlék íze XI.

Ahogy az a jól megkomponált fehér kocka szemről szemre, rézsútosan töltődik fel azzal a keserű barna színnel, a háttérben piros symphonia füstje száll, döbbenek rá… Holnap

Az emlék íze X.

Kihúzom magam, a fehér harisnyás lábak térdnél összeszorítva és persze csak semmi könyöklés az asztalon. Hátamon három vörös hosszanti mélyedés bánja ezt a hatvan percet. A

Az emlék íze IX.

A pillanat, amikor az aranybarna kör alakú puha tészta a levegőben, széleinek apró hullámaival repül a szagelszívó alatt fél centivel… Ámulva nézem. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg

Az emlék íze VIII.

Senki nem szól egy szót sem. A halántékán lecsurgó verejtékcsepp a szakállába vész. Csendbe(n) fullad. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd)

Az emlék íze VII.

Pasztell színű párnácskák. Talán a sárga a legszebb. Beleragad a fogamba. Sokáig marad. Az enyém. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd)

Az emlék íze VI.

Az akkori, csíkos fürdőruhás balatoni szabadságban versenyt futottunk a nyári szünettel. Mind együtt, négyen. Unokatesók. A nagyszülőkhöz lepasszolva. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai