Rejtett szörfös öböl az Azori-szigeteken, vacsora egy vulkáni kráterben vagy éjszaka a San Blas-szigeteken, kuna indiánok között. A Beyond the Standard biztos, hogy mindenből a legkülönlegesebb élményt nyújta. Pataricza Fanni és Vértes János Benjámin alapítókkal beszélgettünk. Interjú!
Megközelítőleg tíz évvel ezelőtt Janó egy hátizsákos ázsiai túrára indult, meghatározatlan időre. A bejárt helyszínek és itt szerzett tapasztalatok később a Beyond the Standard utazási iroda megalapítására és filozófiájára is hatással voltak. Pontosan hogyan indult el a Beyond the Standard és mikor csatlakozott Fanni a csapathoz?
Vértes János Benjámin: Nagyon szerettem freeride síelni és szörfözni, ezek pedig olyan dolgok, amelyekhez Magyarországról el kell utazni. Tíz évvel ezelőtt, az egyéves ázsiai kirándulás után kezdtem utakat szervezni hasonló érdeklődésű barátoknak és az ő barátainak. Eleinte télen egy franciaországi síút, ősszel egy marokkói szörfút és nyáron egy mindenféle sportot vegyítő osztrák outdoor tábor volt a repertoár. Négy éve, az akkori első számú munkám megszűnése után döntöttünk úgy immár Fannival együtt, hogy saját utazási irodát alapítunk és ez az, amivel leginkább foglalkozni szeretnénk. Ettől kezdve rengeteget utaztunk, mindegyik meghirdetett túránk általunk is kipróbált, részletekbe menően tesztelt desztináció.
Pataricza Fanni: Janóval körülbelül nyolc éve kezdtünk el együtt dolgozni egy másik projekten. Hat évvel ezelőtt jöttünk össze, és hamar egyértelművé vált, hogy a rengeteg utazással járó munkát csak együtt van értelme csinálni. Ráadásul nekem van egy turisztikai diplomám is, ami jól jött az utazási iroda alapításakor.
A Beyond the Standard útjaira jellemző az extrémsportos tevékenység nem szokványos helyszíneken, mint például síelés Japánban, szörfözés Srí Lankán, az Azori-szigeteken és a Fülöp-szigeteken, terepmotorozás Mongóliában vagy a Himaláján – de ez csak néhány példa az általatok kínált különleges túrákból. Miért pont ezek a sportok és miért pont ezek a helyszínek?
V.J.B.: Szeretnénk megismerni a világból minél többet, lehetőleg az igazán izgalmas és kevésbé turistás helyeket. Mivel szinte végtelen számú ilyen hely van, ezek a sportok nagyon jó szűrőt biztosítanak egyrészt az úti cél kiválasztásához, másrészt az egy-egy úton összeverődő társaság szempontjából is. Az aktuális sport közös platformot jelent minden résztvevő számára, az abban való fejlődés és a sikerek megosztása pedig maradandóvá teszik az élményt.
Az egész projekt nagyon személyes, mindig oda szervezünk új utakat, ahova mi is szeretnénk eljutni, ahova szerintünk is érdemes. Figyelembe véve, hogy hosszú évek óta teljes munkaidőben ezt csináljuk, ezzel az utas se járhat rosszul.
P.F.: Amíg Janó hétszeres magyar freeride-bajnok és szinte minden sportban tehetséges és motivált, addig az én érdeklődésem sokkal humánabb. Janó képviseli a hitelességet a márkán belül, én pedig az emberközpontúságot.
A közösségi élmény meghatározó része az útjainknak, nem ritka, hogy az egyesével érkező résztvevők úgy összebarátkoznak, hogy később már csapatosan, baráti társaságként jelentkeznek a következő táborba. Sokan hiszik egyébként, hogy a mi útjainkra csak profi sportolók jöhetnek vagy jönnek, pedig ez egyáltalán nincs így. A szörftáborokban például a résztvevők fele jellemzően teljesen kezdő, és a program is rengeteg egyéb aktivitást tartalmaz a szörfön kívül. Mindig felkeressük az adott helyszín legizgalmasabb látnivalóit, és arra is nagyon odafigyelünk, hogy autentikus és teljes képet kapjunk a helyi gasztronómiáról.
Nektek mi volt az első közös utatok, és mi a legmeghatározóbb úti élményetek?
P.F.: Az első egy Guadeloupe és Dominika út volt Janó 30. szülinapján. Ide egyébként azóta se tértünk vissza csoporttal, pedig Dominika – nem összekeverendő a Dominikai Köztársasággal – az egyik legizgibb hely, ahol valaha jártam.
Izlandon kérte meg Janó a kezem, így nekem az a legemlékezetesebb, de nagyon jó volt a panamai felfedezőutunk és a perui nászutunk is.
Janó, említetted, hogy a tíz évvel ezelőtti ázsiai túrádon sok tapasztalatot szereztél a problémamegoldásban. A Beyond the Standard történetében mi volt a legextrémebb helyzet, amit meg kellett oldanotok?
V.J.B.: Az első himalájai motoros túrán az indulásunk másnapján polgárháború tört ki Kasmírban, ahol a túrát befejezni terveztük. Ettől kezdve minden nap tanácskoztunk a helyi túravezetőnkkel, a helyi hatóságokkal és a magyar konzullal a fejleményekről, amelyek fokozatosan romlottak. Ez egy feszültségekkel teli terület indiai fennhatóság alatt, de Pakisztán is szeretné megkaparintani, miközben a büszke helyiek a függetlenségükért harcolnak. Több indiai katonát megöltek, kijárási korlátozásokat vezettek be, egyetlen esélyünk bejutni a városba egy minden éjfélkor induló dzsipkonvoj lett volna, amit a tüntetők kövekkel dobáltak. Végül az utolsó előtti nap sikerült elintéznünk az útvonalmódosítást és szereztünk új repjegyeket mindenkinek. A csoportot csak akkor értesítettük a programváltozásról, mikor már megvolt a megoldás. A nehézséget főleg a közben eltelt tíz napnyi bizonytalanság jelentette.
Minden utatok valamiben mindig más, de minden esetben autentikus, életre szóló élményt nyújt – így a pontos helyismeret és a helyi kapcsolatrendszer-építés számotokra kulcsfontosságú, gyakran dolgoztok együtt helyi vezetőkkel is. De mi van akkor, ha új helyszínre szeretnétek utat szervezni?
V.J.B.: Optimális esetben elmegyünk kettesben, illetve mostantól már hármasban Jónással, a jelenleg féléves kisfiunkkal, felfedezni az új helyet és kialakítani a helyi kapcsolatokat. Ezek mindenhol nagyon fontosak, nem szervezünk túrát jól kiépített helyi kapcsolatrendszer nélkül. Arra azért volt már példa, hogy ha egy ismerősünk nagyon ajánl valamit és ő már kiépítette a szükséges kapcsolatokat, akkor az első felfedező úthoz is csatlakozhatnak törzsutasok – ezek különleges hangulatú túrák szoktak lenni.
A járványhelyzet miatt kialakult karanténidőszakot sem az eddig megszokott otthoni környezetben töltöttétek, hanem Budapest helyett Ramsau am Dachstein hegyi falujában, Ausztriában. Miért döntöttetek így, és miért fontos számotokra ez a hely?
P.F.: A határzár gondolatától kirázott minket a hideg, az pedig, hogy egy városban maradjunk bezárva, különösen ijesztőnek tűnt.
V.J.B.: Ramsauba lassan húsz éve járok telente síelni, nyaranta pedig kirándulni, számomra a legkedvesebb osztrák település. Az összesen kétezer állandó lakos egy öt kilométer hosszú településen él a háromezer méteres Dachstein gleccser lábánál, szóval egy világjárvány esetére nehéz jobb helyet elképzelni. A karantén olyan szerencsésen alakult, hogy a tulajdonosok felajánlották, hosszú távra is kibérelhetjük a lakást, amiben laktunk, és le is csaptunk rá. Így ez lesz az első állandó BTS bázis, amit tőlünk bérelhetnek az utasok egész évben.
Ausztriával további konkrét terveitek is vannak; úgy néz ki, hogy a Beyond the Standard külföldre is terjeszkedni fog. Melyek a jövőbeli terveitek?
V.J.B.: Kezdetektől fogva nemzetközinek szántuk a BTS-projektet és olyan extrém utakat is szeretnénk szervezni, amelyekre a közönség kis eséllyel jönne össze csak Magyarországról. Ilyen például egy snowmobilos szörftúra Kamcsatkán. Szóval nem a kínálatunkat szeretnénk demokratizálni, hanem inkább a nagyobb közönségből megtalálni azokat az embereket, akiket érdekel, amit csinálunk. Egyébként a nemzetköziség a hangulatnak is nagyon jót tesz, az egyik legjobban sikerült motoros túránkon, tavaly nyáron Mongóliában nyolc különböző nemzetiségű utas vett részt, és fantasztikusan érezték magukat.
P.F.: Hogy a kérdésre is válaszoljunk, idén ősszel utazási irodát nyitunk Bécsben, természetesen Beyond the Standard néven, megegyező választékkal. A magyar irodát is megtartjuk, de mi az időnk nagy részét Bécsben tervezzük tölteni, és Jónást is ott szeretnénk közintézményekbe járatni. Itt is, ott is, de leginkább bármelyik BTS-útra várunk titeket szeretettel!
Ha imádtok sportolni, különleges helyeket bejárni és komfortzónán kívüli élményekben részesülni, jó hír, hogy a Beyond the Standard már meghirdette legközelebbi útjait. Így akár ti is kipróbálhatjátok, milyen az osztrák Alpokban nyaralni , esetleg közelebbi tájakat vagy a Himaláját felfedezni motorral. További információkért nézzetek szét a Beyond the Standard Facebook oldalán.
Fotók: Albert Gáspár, Balássy Zsolt, Csepku Dániel, Tóth Krisztián
Még nincsenek hozzászólások