fbpx
Nyomj Entert

Az emlék íze XLVI.

Kanalak villákkal csattognak ritmusra, hirtelen egy fiók csapódik be, hopp egy forgás, keze alatt átbújik, zöld levelecske. Tízkezes szonátára írt koreográfia. Teljesség. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.

„Nekem inkább az ebéd előtti készülődés a meghatározó emlék, szinte mindannyian a konyhában sürögtünk, mindenkinek meg volt a maga feladata: apukám volt a húsleves felelős, anyukám a főételt készítette és a salátákat, a nővérem és nagymama a sütit vagy pudingot, én terítettem meg az asztalt és hoztam be a kertből a leveshez való erős paprikát vagy a spájzból a savanyúságot, befőttet. Apuval úgy megpaprikáztuk a levest, hogy könnyezve köhögtünk, de sosem vallottuk volna be, hogy túl erős lett. Vagánynak éreztem magam, hogy lány létemre mennyire bírom a csípőset! Kerek volt a világ!”

 

A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.

 


“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük