Nem szeretem annyira a generációs nyünnyögést, bár szerintem is a 90-es évek voltak a világtörténelem legfelszabadulatabb évei. Ezt nem csak a nosztalgia, hanem számos mérhető, racionális dolog is mondatja velem, és nem csak Magyarországról, vagy Budapestről szól az állítás. Természetes menete az életnek, hogy a felnövő generációk máshogy csinálnak dolgokat, ugyanakkor a generációk közötti különbség, a távolság és megértés nehézsége egészen bizonyosan sosem nőtt ilyen különbséggel mint napjainkban. Nagyszüleink valószínűleg nem értették volna, hogy hogyan jártunk úgy koncerten, hogy el sem hagytuk a szobánkat, pedig most ez is lehetséges; a Fortnite-ban megtartották a történelem első élő koncertjét, ami egy játékban zajlott.
A koncert idejére a gyilkolászás szünetelt, a játékosok táncoltak, és a szokásos koncertelemek, mint a színpad, vizuál vagy a valóságban a még nem szokásos színpad környéki módosított gravitáció mind mind segítettek Marshmellonak, hogy egy rendes bulit összehozzon. A buli promója már a dj hivatos turnékommunikációjában elkezdődött, de a hagyományos eszközök, mint a plakátolás sem maradt el, legalábbis a virtuális falakon.
Kollégánk idejekorán érkezik a koncertre, szokásos lézengés, de elől még van hely!
A tömeghez közelítve felmérjük annak mozgását, figyeljük a repülő korsók pályáját.
Sikerült! A sidestageben mindig őrület van, próbáljuk cápázni az ingyenpiát.
Nyilván kikísértek a kollégák, kezdődik minden elölről.
Újabb siker. A másik oldalon nem ismertek meg. Újra sidestage.
A vége a szokásos.
Még nincsenek hozzászólások