Kihúzom magam, a fehér harisnyás lábak térdnél összeszorítva és persze csak semmi könyöklés az asztalon. Hátamon három vörös hosszanti mélyedés bánja ezt a hatvan percet. A
Tagfooddesign
Az emlék íze IX.
A pillanat, amikor az aranybarna kör alakú puha tészta a levegőben, széleinek apró hullámaival repül a szagelszívó alatt fél centivel… Ámulva nézem. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg
Az emlék íze VIII.
Senki nem szól egy szót sem. A halántékán lecsurgó verejtékcsepp a szakállába vész. Csendbe(n) fullad. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd)
Az emlék íze VI.
Az akkori, csíkos fürdőruhás balatoni szabadságban versenyt futottunk a nyári szünettel. Mind együtt, négyen. Unokatesók. A nagyszülőkhöz lepasszolva. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai
Az emlék íze V.
Csak az antik falióra kattogását lehetett hallani. A mutatóujjamról nyalom le az édes habot. A szemem csukva. Titkos mámor. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai
Az emlék íze IV.
Az a generációról generációra öröklődő terítő, amit még nagymama hímzett. Mindig ugyanaz. Balra villa, jobbra kanál, kés. Szinkópa tá, tá. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla,
Az emlék íze III.
Spagetti pántos nyári délután. Ribizli, ribiszke. Milyen kedves szó! Már szinte a szedése közben jóllakunk. A köröm alatt pedig ott a bizonyíték: piros szegélyt varr az
Az emlék íze I.
A vidéki cukrászdákban valahogy mindig finomabb a fagyi, van benne lélek és harmónia, főleg, ha málna és csoki. Meg amúgy is. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg
