Biró Eszter és Czikkely Anna egy nap arra gondoltak, mennyire jó lenne verseket illusztrálni és ebbe minél több embert bevonni. Hiszen csak olvasunk (vagy tán még azt sem) és elsiklunk a tartalom felett, pedig mennyi csoda van a sorok mögött! Idén április 11-én, a költészet napján indították útjára 7 napos #rímképlett kihívásukat, ahol minden nap egy újabb témát adnak meg. Neked mit jelent egy vers? Mi jelenik meg előtted, ha olvasod? Szeretnék, ha minél többen csatlakoznának ehhez a kalandhoz. A legjobbakat közzé is teszik.
“Csapj fel egy könyvet, merülj el benne, ízlelgesd a szavakat és a hangulatokat, táncoltasd lelked a rímek ritmusára, majd ragadj papírt, ceruzát, ragasztót, rajzlapot, krétát, ecsetet, vagy ami épp jól esik és jelenítsd meg a verset!”
Szerdán zárul az első 7 napos kihívás – a következő két napban még egy magyar dalszövegről és egy tavaszról szóló versről kell illusztrációt készíteni a projektben résztvevőknek. Ez volt a nyitó hét, és már tervezik is a következőt. Kövessétek figyelemmel a #rímképlett Instagram oldalát!
Anna és Eszter minden általuk kijelölt témában rajzolnak, amolyan kedvcsinálónak szánják. Íme egy-egy kedvencünk tőlük.
Biró Eszter rajza, Gáti István verséhez
Gáti István: A gombaszakértő verse
Egyik bájos, másik ronda.
Földből, fából nő a gomba.
Ez itt vaskos, az ott apró.
Ez jól nevelt, az meg tapló.
Naponta a kezem alatt
Átmegy több mint ezer darab.
Ebédem egy kiló laska.
Nem véletlen hízom hasra!
Hirdeti egy tábla tarkán:
Itt ülök a piac sarkán.
Bódémba sok ügyfél beles.
Népszerű a gombaleves.
Egyik rágós, másik finom.
Hogyha mérges, kihajítom!
Kuckóm hűvös, zekém meleg.
Fütyörészve pecsételek.
Jelszavam a szakértelem!
Nem volt soha balhé velem.
Hozd a gombát! Okos szokás.
Abból nem lesz gyomormosás!
Nyitva vagyok, bárki keres.
Ítéletem mindig helyes.
Munkám szép! A szagért főleg…
Azért mentem szakértőnek!
Czikkely Anna rajza, Pilinszky verséhez
Pilinszky János: Trapéz és korlát
Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, – vadúl megütlek!
Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!
Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.
Még nincsenek hozzászólások