fbpx
Nyomj Entert

Értsük meg a jövő városát | Bemutatkozik az Urbanum

Mit jelent az élhető és befogadó, vagy éppen fenntartható város? Milyen kapcsolatrendszer alakulhat ki az épített környezet és a városlakók között? Egyáltalán: kié a város, kinek épül és milyen tényezők alakítják? Ilyen és hasonló kérdéseket feszeget Csizik Balázs, Kulcsár Géza és Vo Son Nam. Bemutatjuk a budapesti Urbanum kezdeményezést!

Az Urbanum egy olyan interdiszciplináris műhelyplatform vagy nyitott szellemi tér, amely különböző szempontok, jelenségek és látszólag eltérő, de egymással mégis szoros kapcsolatban álló szakterületek mentén vizsgálja a város fogalmát, legyen szó építészetről, képzőművészetről, környezetpszichológiáról, designról vagy akár irodalomról – hogy néhány példát említsünk. A három alapító, Csizik Balázs, Kulcsár Géza és Vo Son Nam maguk is különböző szakterületekről érkeznek: Balázs képzőművészként és egyetemi oktatóként, Géza informatikai kutatóként és művészeti íróként csatlakozott a csapathoz, míg Nam fő érdeklődési köre a fenntartható várostervezés. Céljuk egy olyan eseménysorozat és platform, valamint különböző projektek életre hívása, amelyben nemcsak szakértők járják körül az aktuális urbanisztikai témákat, hanem a város lakói is bekapcsolódnak a diskurzusba. „A város a mi terünk, nekünk kell róla beszélnünk” – emelte ki Géza.

Az Urbanum alapítói: Csizik Balázs, Kulcsár Géza, Vo Son Nam

Legújabb cikksorozatunkban az Urbanum alapítói és a kezdeményezésben részt vevő szakemberek szólalnak meg a várost érintő és alakító témakörökben interjúk, esettanulmányok vagy rövid vélemények formájában. Elsőként Kulcsár Géza járja körül, hogy mit is jelent a város, miért fontos interdiszciplináris módon értelmeznünk, és hogy mit is jelent a metaurbanizmus.


Kulcsár Géza írása

Okkal merülhet fel bennünk a kérdés: miért kell a város kapcsán ennyi figyelmet szentelnünk az interdiszciplinaritásnak? Nos azért, mert a város maga természetes módon interdiszciplináris. Bármilyen városi beavatkozás építészek, designerek, mérnökök és urbanisták tucatjainak összehangolt munkáját igényli. Ez a gondolkodásmód akkor is érvényes marad, ha túllépünk az utcák és épületek alkotta városi téren, belépve a képzelt város birodalmába: a város életünk színpada, képek, szavak, filmek és zenék ihletője. Ez az interdiszciplináris szemlélet valódi jelentése: a megtestesült városnak, de még az imagináció városának megannyi arca is nyíltan szólhat egymáshoz. Ez a diszciplínák valódi szintézise — a metaurbanizmus.

Közkeletű az a vélekedés, miszerint az emberiség első városai azon megfigyelés mentén születtek, hogy egyes helyek több gyakorlati előnnyel bírnak, mint mások. Ez egyszerűen nem igaz, amint azt maguk a városok is bizonyítják. A valóság ennek szöges ellentéte: bármely város fennmaradásának, virágzásának, és ezen keresztül a praktikus előnyök megjelenésének oka éppen maga a városalapítás ténye.

Azaz bárhol, bármikor járjunk is a város volt ott először. Igen, ez a város és nem csak egy város. Természetesen több várost is képesek vagyunk érzékelni, és még többről van tudomásunk, de minden egyes emberi élet fizikai és szellemi középpontjában egyetlen város áll, ami a mindenkori város.

Róma mindig ugyanaz, csak a mi perspektívánk változik

Felmerül a kérdés, hogy ez mindig így volt-e. A válasz egyértelmű igen, sőt, korábban még inkább és egyértelműbben, mint manapság. Ha a Római Birodalom határai között éltél, akkor tulajdonképpen a szó szoros értelmében római polgár, cívis voltál függetlenül attól, hogy fizikai létezésed esetleg egész életedre Kis-Ázsia valamely félreeső szegletéhez kötött. És ez nem csak afféle jogi körülményeskedés, ez maga a városi lét szupralokális eszméje. Tag vagy a város testében.

A város belső lényege egy önkényes kisajátítási aktus, melynek eredménye éppen a város ideális alakja — maga a tény, hogy a város határos, sőt, fallal körülvett. Ezen lehatárolási folyamat eredményeképpen válhat a város köz(ép)ponttá. Az indoeurópai nyelvészet kutatói szerint magának az enigmatikus urbs szónak a lehetséges eredetei is az ősi lezártság, lezárt rész, sőt akár kert, ház szógyökök környékén keresendők — végső soron a város mindezt jelentheti egyszerre.

Csizik Balázs, Synesthesia No. 1

A város lehatárolásával az emberek ereje és képességei a falakon belülre koncentrálódnak. Így a város egyszerre része a természetnek és ugyanakkor a természet legmagasabb koncentrációja, ahol természet alatt természetesen nem csak vegetációt, hanem a teljes érzékelt világot értjük. Erőd, kert, központ, egyesített diverzitás: ezen a ponton a misztikus kozmopolisz – durva közelítéssel világváros, persze nem a köznapi értelemben fogalma egyszeriben világossá válik: a város a mi kozmoszunk, az egész világunk, az egyetlen hely, ahol élhetünk és kiteljesedhetünk. Mi kötjük tehát össze a város rengeteg különféle arcát. Mi, a városban élők — mi, emberek, akik azzal a kozmikus adottsággal élünk, hogy az életünk a város körül forog: mi vagyunk a város.

Vo Son Nam, Kolosy tér

Ha mi vagyunk a centrum centruma, akkor újra fel kell tennünk a kérdést: mit jelent nekünk valójában a város? A város lényege örök, de ezen lényeg mindenkori megnyilatkozási módja korról korra változik, és változnia is kell. Minden kornak megvan a maga városparadigmája. Míg a templomvárosokat mintha tökéletesen az ókori Mezopotámiára, a poliszokat pedig az ókori Görögországra szabták volna, ezen modellek megvalósítása csúfos kudarcot vallana a jelenkorban. Minden urbán paradigmaváltáskor újra meg kell határoznunk a város ideális formáját.

A metaurbanizmus lényege abból fakad, hogy jelenleg ilyen küszöbhelyzetben vagyunk. Egy korban, amelyben kimondhatjuk, hogy a globalizáció folyamata elérte önnön végpontját, amelyben a városok már szinte semennyire nem írhatók le megfelelő módon pusztán külső, strukturális jegyeikkel, amelyben általános tervezőelveket próbálunk metropolisz méretű struktúrákra érvényesíteni, amelyben az általános filozófiai és esztétikai érzékünk visszafordíthatatlanul a relativitás és a töredékesség jegyében áll. Ebben a helyzetben a korunk városának formája éppen ez a töredékes relativitás. A városi szövet nem egy elvhalmaz megtestesítője, sokkal inkább emberek, épületek, utcák, mozgások, erővonalak, gondolatok, érzések és reflexiók (médiában, képzőművészetben, irodalomban), társadalmi ügyek, azaz minden jó és rossz oldalának hálózata

Budapest mint hálózat | Forrás: Datapolis

A város egyszerre szimbóluma és eredete a természetnek, a térnek és legfőképpen az embernek. A szimbólumokra és eredetekre éppen az a jellemző, hogy sosem halványulnak el de közegükkel, alakjukkal ez megtörténhet. Ma azt tapasztaljuk, hogy nagy szükség van felfrissíteni a városképünket: hogy a város középpont maradhasson, egyszerre kell időtlenül és nagyon is reálisan, kortárs módon látnunk; mint az életünk közepe, mint a hely, a természet és a társadalom végső összefonódása.

A régi várost már nem kapjuk vissza — meg kell hát találnunk az újat. Ez a metaurbanizmus küldetése.

Paradigma Ariadné, Ferdeház

Ha titeket is érdekelnek az aktuális urbanisztikai kérdések, projektek és elméletek, kövessétek az Urbanum felületeit, amelyeken hamarosan több, a várost érintő témakörről olvashattok és tájékozódhattok majd. Az Urbanum elkövetkező témái között szerepel a fenntartható várostervezés, a közlekedés, a szocialista hagyaték, valamint a város megjelenési formái a képzőművészetben és az irodalomban. Jó hír, hogy az Urbanum csapata novemberben megrendezi első nyilvános eseményét is. További információk hamarosan!

Urbanum | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük