A palacsinta univerzális étel – különböző formákban az egész világon fogyasztják, ráadásul mindenkinek megvan a maga ízlésére hangolt kedvence, esetleg egy hétpecsétes családi titkot képző receptje. A palacsinta lehet édes, sós, mindenmentes vagy „mindentbele”, éppen ezért sosem válik unalmassá. A kísérletezésen túl ráadásul nagyon sokat megtudhatunk általa más kultúrák gasztronómiájáról is.
Ez a fogás évszázadokkal ezelőtt inkább volt hússal töltött, sós lepény, mint édes desszert – a liszt, tojás és víz vagy tej hármasából kevert ruganyos tészta laktató, tápláló alternatívát jelentett, amelyet már az ókori görögök is fogyasztottak. Nagy előnye volt, hogy nem kellett hozzá kemence, csak nyílt láng és egy serpenyő vagy sütőforma, így akár a szabad ég alatt is el lehetett készíteni. Ma már rengeteg verziót ismerünk – blogbejegyzések, receptvideók tömkelege foglalkozik a szinte felhőszerűen könnyű, japán szuflépalacsinta titkaival vagy azzal, hogy hova menjünk Párizsban autentikus galette-et enni.
Az ebben az ételben rejlő megannyi lehetőséget ismerte fel Szőke Csilla, Nagy Márton és Milasovszky-Gálszécsy Máté is. Korábban már dolgoztak együtt (hozzájuk köthető például a Rácskert és a Vegan Garden is), de szerettek volna még egy olyan helyet nyitni a belvárosban, ami valódi játéktér lehet. A palacsinta ötletét Csilla lánya vetette fel, akinek nagy kedvence az étel, az inspirációt pedig egy római vakáció és egy tiramisuverziókra specializálódott hely egészítette ki. A gondolatba mindhárman beleszerettek, ráadásul megtalálták a Nagymező utcai üzletet, így a csillagok együttállásának köszönhetően megnyithatott az Around Pancake – igaz, még csak elvitelre.
A koncepció egyszerű, de nagyon szerethető – tíz ország tizennégy palacsintafajtája vonul fel édes és sós ízekben. Az ételek kitalálásahoz nagy lelkesedéssel csatlakozott szakmai tanácsadókként Győrffy Árpád is a Four Seasons-ből, valamint Kántor Enikő független barista, így a fogások túllépnek a klasszikus streetfood-reprezentáción: minden részlet alaposan átgondolt, teljesen autentikus (vagy ügyesen reflektál az adott országra) és meseszépen tálalt. Elutazunk a Távol-Keletre, átugrunk Skóciába, majd visszakanyarodunk a nagyihoz – bár nehéz volt szűkíteni a kínálatot, törekedtek arra, hogy minél több változat jelenjen meg az étlapon, hagyományostól az újítóig. Szintén fontos volt, hogy az ételek bírják a szállítást, legyenek mentes alternatívák és a hazai közönség számára is elérhető árúak és izgalmasak legyenek, így ne csak a turistákat vonzzák.
Ehhez igazodik a beltér is, amely tágas, kellemes, nem elidegenítő, mégis letisztult. Középen egy robosztus, sötétzöld csempével borított pult kapott helyet – izgalmas elképzelni, ahogy békeidőben ismeretlenek válnak ismerőssé talán majd egyszer, miközben együtt ebédelnek, akár más országokból érkezve, szintén más országok ízeit kóstolva. A víziót egyébként Pusztai Balázs grafikus és Hory Gergely építész segített megvalósítani, akik valóban minden részletre figyeltek: így kaphatott helyet például az üzletben egy Nordaq vízszűrő is.
Az étlapról választani nehéz, hiszen az egyes fogások annyira eltérők, hogy az ember szíve szerint mindent végigkóstolna. Az általam próbált roti jala maláj palacsinta, amely izgalmas, hálós szerkezetű formával érkezik csirke curry-vel, ami a mártogatós szerepét tölti be. A curry enyhén pikáns, közben a kókusztejtől kellemesen krémes, így jól illik a puha tekercs mellé. A bolygó másik felére ugorva hirtelen Libanonban találom magam, ahol a kadayıf (amely egy, a mi cérnametéltünkhöz hasonló tésztából álló, cukorszirupos desszert, népszerű egész Közel-Keleten – a szerk.) egy átirata köszön vissza: a katayef három élesztős palacsintát tartalmaz édes, mézes és narancsos ricottakrémmel és pisztáciával. Kedves, harmonikus és nagyon szép desszert.
Egyszóval ha comfort foodra vágytok vagy legalább kóstolva bejárnátok a világot, akkor irány a Nagymező utca – a hedonisták ráadásként kérjenek egy „Barbe à papa”-t, ami könnyű americano, hatalmas vattacukorfelhővel a tetején.
Még nincsenek hozzászólások