Nem szükséges hosszas magyarázatot fűznünk hozzá. A Jupiter az egyik legcsodálatosabb „objektum” a Naprendszerben. A verseny persze erős; valószínűleg bármelyik égitestről így írnék, de azért vannak objektív szempontok is az állítás mellet, amelyet nemsokára képekkel is alátámasztunk.
Az egyik kedvenc bolygómról van szó, amelyet a Mars után másodikként találtam meg az égbolton úgy nyolc éves korom körül, amikor megkaptam életem első távcsövét. A bolygóval együtt pedig jött a négy nagy hold is ajándékként.
A Jupiter tömege akkora, hogy egy komolyabb „hízókúra” után akár egy nagyon kicsi csillag is lehetne. Talán ez és a nagyméretű holdakból álló rendszere pörrentette be a NASA vagy a „laposföldelmélet” szakembereinek fantáziáját (hoax), hogy akár be is lehetne gyújtani a bolygót annak érdekében, hogy lakható holdak alakuljanak ki körülötte. Mondjuk a legkisebb barna törpe státusz eléréséhez is minimum tizenháromszor ekkora tömegűnek kellene lennie a legnagyobb bolygónknak. Kihagyhatatlan adalék továbbá a Jupiteren elképzelhető lebegő életformák története, amit annak idején maga Carl Sagan filmesített meg, generációja tinédzsereinek számtalan álmatlan éjszakát okozva ezzel.
Hogy most miért kezdtem a Jupiterről írni? Csak mert szembejött velem a NASA Juno missziójának galériája. Tessék:
Még nincsenek hozzászólások