Natela Grigalasvili fotográfus Grúziában született és nőtt fel, ahol a posztszovjet időkben az első volt azok közt, akik nőként fotóriporternek álltak. Választott projektjei mindig szorosan kötődnek hozzá és múltjához, ráadásul mindig olyan vidékeket választ témájául, amelyek esetében úgy érzi, spirituálisan is kapcsolódik az ott élőkhöz.
Grigalasvili évek óta dokumentálja a Grúzia nyugati részén elterülő Adzsária hegyvidéki területén élő nomádok utolsó napjait. Sokaknak kell ugyanis közülük szezonális munkát vállalnia Törökország területén, egyre több család hagyja el faluját és költözik városokba. A kis hegyi kunyhók időről-időre kiürülnek és félő, hogy a gazdag kultúrával rendelkező Adzsária lakosai híján az enyészeté lesz.
Emine felkészíti gyermekeit az első napjukra az iskolábanTamrikoFiatal tehénpásztor a nyári legelőnEgy lovas a hegyekbe indul teheneket terelniA friss jegyesek hagyományos felvonulása a nyári fesztivál ideje alattBroli szénát gyűjtEgy fiú játszik a patak mellettVisszatérés a sík vidékre a nyári legelőkrőlDarejan, ötgyermekes anya, egyik lányával a legelőkönA 21 éves Khatuna háromgyermekes anya. 14 évesen ment férjhez és folyton költöznie kell a családjávalMaiko kávét főz a vendégeinek, míg családja a nyári legelőkön tartózkodikNomád család egy hagyományos adzsár ház előttEgy férfi hazafelé tart a nap végénÉjszaka a nyári legelőkönMakvala zöldségféléket gyűjtA 16 eves Melano segíti családját a betakarításbanNők vajat készítenek a patak mellett
„Dél felé haladtunk. Minden évben ez az időszak volt a legizgalmasabb. Apró Fiatunk a tetejére rögzített poggyászainktól majdnem olyan magas lett, mint amilyen hosszú volt. Közel
Hólepte, zavaros, csillogó, titokzatos. Egy orosz fotós egy májustól decemberig tartó időszakon át figyelte az Iskona folyót, ezalatt pedig megismerte minden minőségét. Költészet fotókon. Ilja Batrakov
A grúz fővárosban butikhotelként született újjá egy, a szovjet érában újságkiadóként működő épület. Az Adjara Group által felkarolt brutalista épület lüktető eleme lett Tbilisi amúgy is
„Állok a város közepén, az idő elengedte a kezem, vagy én az övét, nem tudom. Csend van, napsütés. Ez a két dolog egy nagyvárosban igen-igen szokatlan.
We use cookies on our website to give you the most relevant experience by remembering your preferences and repeat visits. By clicking “Accept”, you consent to the use of ALL the cookies.
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
Még nincsenek hozzászólások