A Szlovákia épített örökségének népszerűsítésével foglalkozó Čierne diery néhány év alatt az ország egyik legnépszerűbb kezdeményezésévé nőtte ki magát. Régi gyárépületek, üzemek, vidéki kúriák, alagutak, melyeket hiába is keresnénk, egy térképen sem találnánk – ők felfedezik, és mesélnek róla. Ma már 40 ezer követőjük van. Nem véletlenül.
A Čierne diery márkanév már elhangzott a HYPEANDHYPER hasábjain: egy korábbi V4-es válogatásunkban, Ondrej Gavalda tervezőgrafikus munkássága kapcsán említettük meg őket. Akkor, 2018 októberében az alapítók egy pozsonyi kávéház asztalánál ülve vázolták fel a később napvilágot látott, Zsolna város műszaki műemlékeit bemutató térképet, melyet Gavalda segítségével öntöttek végleges formába. A szlovák-angol nyelvű kiadványban 46 építmény szerepelt, s később megszülettek a sorozat Besztercebánya, Nagyszombat, Eperjes és Pozsony műszaki épületeit bemutató térképei is.
A Čierne diery 2014 novemberében látott napvilágot, amikor is az alapítók – Martin Lipták, Andrej Sarvaš és Miroslav Beňák – elindították a ciernediery.sk béta verzióját, és megszülettek az első épületleírások. A srácok valódi piaci rést fedeztek fel, hiszen addig Szlovákiában nem igazán akadt olyan szervezet, amely hasonló formában foglalkozott volna az ország műemlékeinek feltérképezésével és szélesebb körben történő bemutatásával.
A kezdeményezés eleinte szerelemprojektnek indult – az első néhány évben még mindhárom alapító tagnak volt rendes polgári foglalkozása: Miroslav építészként, Andrej egy magazin szerkesztőjeként kereste a kenyerét, Martin pedig Szlovákia akkori köztársasági elnöke, Andrej Kiska mellett dolgozott, a social media tartalmak szerkesztéséért felelt. Egyikőjük sem tartja magát „szakmabelinek”, csupán lelkes amatőrnek, de úgy tűnik, hármójuk szenvedélye és megszállottsága elegendő volt ahhoz, hogy sikeres márkává növesszék a Čierne diery-t, ami egyébiránt „fekete lyukak”-at jelent.
A „Denník N” szlovák napilap 2015 tavaszán lehozta a nagyszombati cukorgyárról készített beszámolójukat, néhány héttel később pedig már közel 18 ezren olvasták a pozsonyi Cvernovka (volt vegyészeti iskola, amely mára a fiatalok kedvenc közösségi helyévé vált – a szerk.) épületéről készült anyagot, a lap weboldalán. Ugyancsak 2015-ben elindították hivatalos Facebook oldalukat is, ahol több mint 40 ezer követővel büszkélkedhetnek.
A Čierne diery tevékenysége természetesen nemcsak abból áll, hogy felfedezésre váró gyárak, üzemek történetébe avatja be a kíváncsi olvasót, bár kétségkívül ennek a közös múltnak a megismertetésével sikerült a legtöbbeket megszólítaniuk. Ha kell, aktív szerepet vállalnak nemcsak az építmények népszerűsítésében, de a műemlék jellegű épületek megmentésében is. Hogy hogyan? 2015 nyarán szövetségre léptek Michal Tornyai tervezőgrafikussal, illetve az ő rizográf nyomdájával, és elkezdődhetett a számozott grafikák, saját kiadványok gyártása.
Az ikonikus épületeket megörökítő printeket a Čierne diery által felkért grafikusok készítik, s az eladott példányokból származó bevétel egy részét az alapítók a veszélyeztetett épületek megmentésére fordítják. Aki egy ilyen printet akar szerezni magának, annak igencsak résen kell lennie: a webshopon megjelenő alkotások ugyanis rekord idő alatt gazdára találnak. Sőt, történt egyszer, hogy egy pozsonyi designvásáron már négy órával a nyitás előtt, reggel hat órakor kígyózó sorok várakoztak a Čierne diery standja előtt, hogy megkaparinthassanak egyet a limitált példányok közül (és ez tényleg nem városi legenda).
Akik valamilyen formában mégiscsak szeretnének hozzájutni egy-egy rajzhoz, azoknak jelen pillanatban a Bagbet márkát ajánljuk: a Čierne diery a szlovák divattervezőnek ajánlotta fel a szépséghibás nyomatokat, aki egyébként is az újrahasznosítás híve, s ha most tőle vásárolunk, valóban egyedi csomagolásban érkezik meg hozzánk a kiválasztott ruhadarab.
Ami ennél is hihetetlenebb, az a saját könyvük kiadásának története: a 400 oldalas, Szlovákia ipari műemlékeit és elfeledett helyszíneit bemutató kötet 1000 példánya mindössze 9 óra alatt fogyott el, majd következett a második kiadás 2000 példánya, amely 3 napig bírta. A harmadik kiadás már a könyvesbolt-hálózatba is bekerült, s ugyancsak rövid idő alatt gazdára talált az összes példány (a könyv grafikai tervezéséért Michal Tornyai felelt, a fotókat Andrej Sarvaš, az illusztrációkat Daniela Olejník készítette).
A régi gyárak, üzemek, elhagyott vidéki kastélyok, bányák története egyelőre csak szlovákul olvasható a weboldalukon, ami nagy kár, hiszen számtalan érdekességet fedezhetünk fel a beszámolók között. Itt van például az a szecessziós villa, melyet a kelet-szlovákiai Čučma (Csucsom) községben találunk – ez volt Artur Maurer orvos és polihisztor, az Andrássy család jó barátjának nyári rezidenciája. De említhetnénk például a Monarchia első papírgyárát, melyet Gyürky Johanna alapított 1842-ben Slavošovce városában, vagyis Nagyszabosban.
Amit mi nagyon szeretünk a Čierne diery-től, az a görgői (szlovákul: Spišský Hrhov) erdei szauna, melyet az Építészeti Centrummal és a WO|V|EN építész csapattal közösen hívtak életre. A projektet a település lakóival közösen fejlesztették, s a sikeres közösségi finanszírozási kampánynak köszönhetően megépült az egykori, 1920-as szauna kortárs változata. A szauna elektromos áram helyett hagyományosan, fával fűthető, hűtéséről a közeli patak vize gondoskodik. Az építmény nemcsak a természetjárók számára tökéletes választás, de azok is örülhetnek, akik a szepesi vár szépségét rendhagyó távlatból szeretnék megcsodálni.
Még nincsenek hozzászólások