Brutalista örökségmegőrzés emberközpontú módon

Önként jelentkezett a brno-i Zvonařka buszpályaudvar felújításának megtervezésére a Chybik+Kristof építésziroda. Nem meglepő, hogy a brutalista örökség megóvása és a társadalmi igények kielégítése foglalkoztatja az építészek fantáziáját.

A csehországi Brno központjában található Zvonařka buszpályaudvar 1984 és 1988 között épült azért, hogy megoldja a város buszállomáshiányát. A brutalista stílusban tervezett, monumentális épület magas fenntartási költségeit az épület 1989-es privatizálása után nehezen tudták fedezni, ami folyamatos állapotromláshoz vezetett.

A Chybik+Kristof építésziroda 2011-ben helyezte központját Brnóba. A városhoz mély érzelmi kötődéssel fűződő építészek ekkor realizálták az állomás hanyatló állapotát és vették észre a benne rejlő lehetőséget – nemcsak építészeti, hanem társadalmi szempontból is.

Az eredeti, négyszögletes alaprajzot követő felújítási tervek fő újításai közé tartozik az 1990-ben felállított bódék eltávolítása, amellyel megnyitják az állomás központi terét az utca felé. A természetes fény felé is nyitottabbá teszik az épülete, ami sokkal kellemesebbé teszi majd a várakozást. A szerkezet fehérre festése és a falakon eddig rejtőzködő falfestmények renoválása is mind új életet lehelnek a most szürke és barátságtalan épületbe. A felújítási folyamatba és a múlt hibáinak kijavításába a városvezetést, valamint magánszemélyeket és szakembereket is bevonnak – a cél tehát egyértelműen a felhasználóközpontú, holisztikus szellemű újratervezés.

A funkcionális kérdéseken túl szakmánk feladata a városi és társadalmi struktúrák gyökereinél jelentkező hiányosságok felismerése és felszámolása. A Zvonařka buszpályaudvar megtestesíti azokat az alapköveket, melyek az építészek társadalmi felelősségét jelentik. Először is, az építészet reagál a világosan körvonalazott funkcionális szükségletekre. Másodszor, ez az igény a tér használójának sajátja – az ő tapasztalata kell, hogy végig a tervezés középpontjában álljon. Harmadszor, és talán ez a legfontosabb, az építészek egy törékeny ökoszisztémába avatkoznak be, amely szociopolitikai dinamikák, gazdasági tényezők, történelmi hagyatékok, környezeti kérdések elegye. Elengedhetetlen, hogy ezek mindegyikét figyelembe vegyük. Így lehetnek az építészek a múltra való emlékezéssel, a jelenre történő fókuszálással és a jövő felvázolásával a változás katalizátorai.
Ondřej Chybík és Michal Krištof