The earth tilted, borders are being drawn in sharp angles by black ink, the purple shade of a scarf, perhaps, on top of the strict lines. If above me, if below, like an island in the sky. I live here. Budapest.
A series by Ferenc Forrai.
Péter Esterházy was born on April 14, 1950.
HASNYÁLMIRIGYNAPLÓ
2015. június 3., szerda
Okvetlenül le akartam írni a kezdeteket a mai konzultáció (beszélgetés) előtt, de tegnap is, ma reggel is elfolyt az idő, ahogy mostanság szokott. Nem álltam még vissza a munkatempóra. Indulnom kell a Kékgolyóba. El is ért a szorongás. Félés, izgatottság. Hogy mi lesz. Milyen döntéseket kell hoznom. A tegnap emlegetett ontológiai derűnek most – nem az, hogy nyoma sincs, de relevanciája, az nincs. Szóval, ha nincs, nincs, ha van, nem számít. És persze a szokásos: tartózkodjam-e az olyan észbejutásoktól, mint az onkológiai derű?
(…)
2015. június 5., péntek
Abba kell hagynom, megyek a Liszt Ferenc térre dedikálni. Ezt is itt bent írom már az Írók Boltja irodájában. Lehet, hogy ez nem kell, az írásról, csak szigorúan a hasnyálmirigytündérről?
(…)
2015. június 9., kedd
Reggel háromnegyed 7. Negyed 8-ra kellett jönnöm a Kékgolyóba. Előbb értem ide, ülök egy padon, ún. árnyas fák alatt, mintha egy kedélyes ligetben. Szállingóznak az emberek. Szemben velem egy fehér köpenyes, inkább orvos, mint nővér, olvas. Köszöntem, nem köszönt vissza. Nem tudom, bent kell-e maradnom egy napra, vagy ma már hazamehetek. Végül is semmit se tudok.
(…)
2015. június 17., szerda
Napok teltek el stb.
Ma reggel bejöttem a Kékgolyóba, hogy elkezdjem a kemót. Nem szeretem így írni. A kemoterápia a jó. Amúgy mintha becézném.
Várok a koktélra, vagyis hogy kezdjük. Előtte a doktornőnél. Rémálom, mondom a folyosói tömegre, amin szinte megsértődik. Miért, talán sokat kellett várnia? Nem, nem panaszkodom. De hát azt mondta, rémálom. Mint egy tanárnő, hogy rosszul fogalmazok. De bírom. Azt az érzést tudja adni, hogy ért hozzá, hogy engem talán személyesen nem okvetlenül, de meg fog gyógyítani. Ilyesmi.
Előtte valaki leszólít, a Kovácséknál volt autószerelő. Hát, bazmeg, ki vagyok kötve, bazmeg, neked mi van, hasnyálmirigy?, hú, bazmeg, az nagyon szar. Ezen muszáj röhögnünk. Jólesnek a bazmegjei. Olyan, mintha az életerőről szólnának. Arrébb kell állnom, hallom, ahogy meséli, ki vagyok, igen, igen, a Marci testvére. Aztán még váratlanul, stiláris töréssel hozzáteszi, nagyon rendes család.
(…)
2015. július 7., kedd
Bolhazsák és kékhömpöly. Ezeket a szavakat álmodoztam. A kutya egy bolhazsák. De mi a kékhömpöly? Hát az se egy kékhömpöly, hogy a Kékgolyóban… Vagy: Édes muci, maga se egy ~. Kis kékhömpölyöm – ennél jobban szóval már nem közelíthetünk valakihez. Vagy kéjhömpöly? Inkább. Akkor ez viszont Kéjgolyó. Az én kéjgolyóm. – Micsoda nívó. Két kéjgolyó. Még micsodább.
(…)
2015. szeptember 1., kedd
a Duna-parton jöttünk. Nagyon látszott a város szépsége. A Parlament szeretetre méltó abszurditása. Minden városnak van titka; Budapesté mi?
(…)
2015. október 24., szombat
Megjegyzem, hihetetlenül szépen süt a nap. Ezt azért lehetne költőibben vagy eredetibben is mondani. Marhára süt a nap, bazmeg. Ez költői. De főleg bazmeg. Ebből elég, átmegyek ebédelni öcshöz.
Ettem, mint állat. Jólesett. Az utcasarkokon megálltam, belemártottam a pofám a fénybe. Jólesett. Sajtos hasé, jólesett. Még a végén élvezni tudom az életet. Van bennem erre hajlam. És ha a hasnyál nem figyel, azonnal le is csapok a lehetőségre. Ez a bekezdés azért egy kissé fel van stilizálva. Kaphatna egy vajszínű árnyalatot, hogy a költővel szóljak.
(…)
2015. október 25., vasárnap
Álmos vagyok, dolgoznom kéne, és aludni fogok.
Aludtam. Aludni jó. Ettem. Enni jó. Végződjön így e nap, legalább itt, a füzetben.
De és szóla egy égi hang, s rohanék ide vissza: Budára néző tehetségtelen hasnyálmirigyemet elcserélném tehetséges hasnyálmirigyre. Rák nem akadály jeligére.
(…)
2015. október 26., hétfő
Amúgy sétáltam jó ritmusban a Duna-partig, napfürdőztem, aludtam húsz perc helyett ötvenet.
(…)
2015. november 28., szombat
Aztán vártam a szürke város szürke villamosmegállójában,
(…)
2015. december 1., kedd
Egy kicsit ledőltem ebéd után, aztán kimentem az utcára, hogy a késő ősznek nem megfelelő tavaszias szél által ébredezzem.
SQUARE-ANGLE
Square-angle is a symbol of togetherness. The belonging and identity of nations is presented by the unique code system of the series formed by shapes and colors through the literature of the Visegrad countries. Citizens, four times: Warsaw, Prague, Bratislava, Budapest. Four cities, four colors, one section. Making four cities of four countries four-angled; a common conglomerate.
The latest parts of Square-angle released on HYPEANDHYPER are about Budapest.
THE SERIES
The parts already released can be read HERE.
INTERVIEW
Our interview made with Ferenc Forrai in relation to the Square-angle series under the title “Squares of Budapest with a view” can be read HERE.
No Comments