Bár a világ fenekestül felfordult körülöttük, a koronavírus okozta változások inkább energizálták mindkettejüket. A kreatív ügynökséggé avanzsálódott DE_FORM stúdió tagjai, Demeczky Nóra és Déri Enikő – ahogy eddig is – vállvetve segítik és inspirálják egymást, határozottak és bátrabbak, mint valaha. A két tervezőgrafikus őszintén mesél arról, hogyan élték meg a pandémia viszontagságait.
Lassan több, mint egy éve vagyunk kénytelenek együtt élni a pandémia okozta változásokkal. Hogyan hatott a koronavírus a vállalkozásotokra?
A múltkori interjú során említettük, hogy részben a vírus billentette teljesen új irányba eddigi működésünket. Míg évekig csak ketten, vállalkozókként dolgoztunk, tavaly év végén céget alapítottunk és új csapattagokkal bővültünk. Éreztük, hogy ez az instabil helyzet valószínűleg nem fog egyik pillanatról a másikra megszűnni, és mivel voltak terveink, céljaink, a covid ellenére belevágtunk megvalósításukba.
Az új felállás rengeteg plusz, eddig számunkra is ismeretlen feladattal jár, és néha már önmagában kihívások elé állítja az embert. Ehhez jön hozzá, hogy a koronavírus miatt vannak időszakok, amikor mindannyian, akár hosszabb időre home office-ba kényszerülünk, ami teljesen más munkamódszert kíván, mint amikor mindenki jelen tud lenni az irodában. Már kezdjük megszokni ezeket a folyamatos változásokat – nagyon rugalmasnak kell lennünk, miközben próbálunk valamiféle állandóságot, rendszert kialakítani magunk körül. Érdekes élmény felépíteni valamit egy ilyen képlékeny világban.
Amit sokszor nehezen viselünk, az az, hogy az emberi kapcsolatok meglehetősen le vannak korlátozva. Nem lehet csak úgy leugrani közösen ebédelni valahova, vagy maszk nélkül egy nagyobb meetinget tartani, több emberrel. A találkozások, megbeszélések zöme az online térben zajlik, és ez azért, valljuk be, sokszor teljesen más, mint személyesen. Ezek a dolgok hiányoznak nagyon mindannyiunknak.
A koronavírus a legtöbb vállalkozásnak financiálisan is nehézségeket szült. Nálunk volt egy elég hosszú időszak, főleg az első hullám alatt, amikor hirtelen mindenki eltűnt, minden leállt, és nagyon lassan kezdtek csak visszatérni a lehetőségek. A vírus nekünk azért nehezítette, és nehezíti még pluszban a helyzetet, mert sok kiállításon, eseményen, időszakos projekten dolgozunk, ez a szféra pedig meglehetősen kiszámíthatatlan helyzetbe került a pandémia miatt. Szerencsére úgy látjuk, hogy valami újra éledni látszik, mert mindenki próbálja kitalálni, megoldani a dolgokat máshogy, mint ahogy az eddigi klasszikus forgatókönyv szerint működtek: új utakat törve, alkalmazkodva.
Ha valamit megtanultatok a pandémiának köszönhetően, mi volt az?
Az egyik legfontosabb talán az, hogy „kétéltűnek” kell lenni. Folyamatosan változnak a körülmények, a szabályok, az élethelyzetek, de ettől még nem állhatunk meg. Vannak céljaink, ötleteink, amelyek a szemünk előtt lebegnek, ezek visznek minket előre. Szeretnénk minél több izgalmas projekten dolgozni itthon és nemzetközileg egyaránt. Próbálunk a változásoktól nem megijedni, hanem lehetőségként megélni azokat. Nem mindig sikerül, de törekszünk rá.
Azt is megtanultuk, hogy az egymásra való odafigyelés most talán még fontosabb, mint valaha volt. Elengedhetetlen, hogy a csapat ne csak fizikálisan, hanem mentálisan is rendben legyen, ha vannak nehézségek, azokat meg tudjuk oldani közös erővel. Néha nehéz látni a fényt az alagút végén a vírushelyzettel kapcsolatban, de reméljük, hogy lassan jobbra fordul ez az állapot a világban. Talán visszatérhetünk egy közvetlenebb, emberibb, szabadabb életformához. Addig is minden tiszteletünk az egészségügyi dolgozóké, emberfeletti lehet, amit nap mint nap csinálnak.
Portré & csapatfotók: Kőhegyi Laci
Még nincsenek hozzászólások