Füzes Eszter több mint egy évtizeden át a USE unused tervezőjeként dolgozott, majd a divatmárka megszűnésével új utakat keresett a szakmai szcénában. STUDIO E néven stílustanácsadással kezdett foglalkozni, programja az egyéni öltözködési tanácsoktól a gardróbrendszerezésen és a közös vásárláson át a workshopokig és az online kurzusokig terjed, miközben nagy figyelmet fordít a személyre szabott megoldásokra és az edukációra is. Szakmai életének alakulásáról, a fiatal tervezők lehetőségeiről és a hazai öltözködési kultúra elmaradottságáról beszélgettünk.
2004-ben Tóth Andrással és Godena-Juhász Attilával közösen alapítottátok meg a USE unused divatmárkát. Mi volt a te szereped a márka életében?
A kreatív feladatokon, a kollekció megtervezésén, az anyagválasztáson, a fazonok kialakításán közösen dolgoztunk, emellett én felügyeltem a megrendeléstől a szállításig tartó folyamatot, tehát magát a gyártást.
Annak ellenére, hogy a USE tizenhárom év után egyszer csak bejelentette, hogy befejezi a munkát, a sajtó a márka történetét mégis sikersztorinak könyvelte el. Mitől lehetett sikeres?
Azért, mert számos téren úttörők voltunk itthon. A márka megalapítása előtti időszakban a szalonmunka és a made-to-measure vonal volt jellemző például Náray Tamás vagy Zoób Kati szalonjai révén, az nem, hogy valaki a prêt-à-porter irányt vigye, szezonról szezonra kollekciót tervezzen és azt külföldön is bemutassa. Ezt velünk együtt kezdte el néhány tervező, köztük a Nanushka és a Je Suis Belle akkoriban. Éppen ez volt benne a nehézség: a szakma velejét a saját magunk kárán kellett megtanulnunk, nem ismertük ezt a rendszert. Akkoriban még sok, az iparághoz tartozó fontos szakma, mint a fashion sales vagy marketing, nem volt még jelen, és ilyen irányultságú befektetések sem voltak sokáig. A piacon nem volt annyi fiatal designer, mint most; azóta berobbant a szakma. Mindezek ellenére azért tudtunk egyediek lenni és kitűnni, mert olyan minőséget, formavilágot és nemzetközi trendekhez igazodó ritmust képviselt a márka, ami itthon egyedülálló volt.
2017-ben a drasztikusan megváltozott divatpiaci környezetre hivatkozva a márka befejezte működését. Miben volt tetten érthető ez a változás?
Ahhoz képest, amikor elkezdtük, nagyon sok változás történt, főleg kivitelezési, gyártási és értékesítési szempontból. Egy idő után egyszerűen nem lehetett tartani azt a minőséget és esztétikumot, ami számunkra fontos volt, és ez sok konfliktust szült mind házon belül, mind a partnerekkel való kapcsolatunkban.
Ma túltelített a szakma, viszont sokkal inkább megvan itthon is az a tudásháttér, ami egy márka vezetéséhez kellhet. Szerinted milyen most elindulnia egy hazai márkának?
Nehéz, én nem ajánlom senkinek. Jelenleg nem látom, hogy mi a biztos kulcs a nemzetközi sikerhez egy induló hazai márkánál. Ha valaki divattervező szeretne lenni, annak inkább azt tanácsolnám, hogy menjen el egy olyan brandhez gyakornoknak, amelyről úgy gondolja, szimpatikus számára. Nézze meg belülről, hogy miből áll egy ilyet működtetni; sok stressz, és persze nagyon sok jó is jár vele, de maga a tervezés elenyésző időt követel meg, az operatív feladatok viszik el az idő nagy részét.
Mennyire fontos az, hogy egy hazai brand nemzetközileg sikeres legyen? Ne bízzunk abban, hogy a pandémia hatására a helyi értékek felé fordulás a divatszakmában fel fog erősödni?
Szerintem kell a nemzetközi nyitás, mert nincs itthon elég nagy piac. Ha nemzetközi szinten is tudsz értékesíteni, akkor könnyebben tudod biztosítani azt, hogy elérj egy olyan volument, ami lehetővé teszi a könnyebb gyártási folyamatot és egy reális előállítási költséget. Az anyagárak csökkentéséhez és a mennyiségek optimalizálásához, valamint a varratási költségek csökkentéséhez szükség van volumenre. Persze, lehet nyitni önálló márkaboltot, de ahhoz, hogy legyenek vásárlók, ahhoz is kell ismertség, amihez brandismeret, piaci ismeret és marketing kell. Másfelől, ha valaki minőségi és kifinomult termékeket szeretne előállítani, az vágyik is arra, hogy nemzetközileg elismerjék.
2017-ben szűnt meg a USE. Szakmailag mi történt veled ezután?
Ez nehéz időszak volt, mert nekem sosem volt B tervem és nem is tettem azért, hogy legyen. Egy ideig csak útkeresésben voltam; figyeltem, hogy milyen impulzusok érnek. Azt tudtam, hogy szeretek emberekkel foglalkozni: tizennégy éves szakmai tapasztalatom alapján ha ránézek valakire, egyből látom, hogy a színeihez mi illik, milyen szabás és hossz állna jól neki. Elkezdtek megkeresni ilyen típusú feladatokkal, emellett néhány rendezővel reklámfilmeken kezdtem dolgozni, ami szintén a karakterek felöltöztetéséről szólt. Utána jött a Drakulics elvtárs forgatása, ahol jelmeztervezőként dolgozhattam Ágh Márton látványtervező mellett. Ezeket a feladatokat mind szerettem, mert mindegyik új kihívás volt. Az egyéni stílustanácsadásnál személyre szabott megoldásokat kellett kínálni, míg a reklámoknál és a filmekben karaktereket kellett kitalálni.
Ezek szerint organikusan alakult úgy, hogy öltözködéssel kapcsolatos tanácsadással kezdj foglalkozni, ehhez pedig elindítottad a STUDIO E-t. A stílustanácsadói szcénában mennyire gyakori, hogy valaki a tervezői pályáról érkezik?
Szerintem kitűnök ezzel, ami mindenképpen előny, mert így ruhaipari ismeretekkel tudok tanácsokat adni. Az anyagokat és szabásokat tervezői szakmai hátteremmel jobban ismerem, mint azok, akik coachként csöppentek ebbe. Az efféle előadói szereptől egyébként is távol tartom magam, sokkal inkább szeretem az intimitást két személy között, azt, amikor az ügyfél beenged az intim szférájába, én pedig őszinte tudok lenni vele. Az öltözködés általános igazságaiban nem hiszek, a személyre szabott megoldásokban viszont igen.
Mennyire tud ez a személyes viszonyra épülő modell a pandémia alatt működni? Úgy tudom, hogy online kurzust is indítottál…
Igen, az Esztétika kurzus online zajlik, de az egyéni problémákra itt is nagy hangsúlyt fektetek. Egy sajátos módszertan mentén haladunk, ahol a kis részletekből rakjuk össze az egészet. A kurzus egymásra épülő tananyaga önismereten és az ismeretanyag bővítésén alapul, mindez játékos, kreatív és inspirációs feladatokkal, és sok divatipari ismerettel megtűzdelve. Ez lényegében nem tanácsadás, inkább megtanítom a résztvevőket arra, hogyan találják meg saját útjukat az öltözködésben. Feladatokat kapnak, amelyekre személyre szabottan válaszolok.
Milyen problémával keresnek meg általában téged az ügyfelek, a kurzusaidon részt vevők?
Általában azok jelentkeznek a kurzusra, akik mélyebb tudásra vágynak, akiknek gyors segítségre van szükségük, azok a gardróbrendezést választják, de alapvetően mindkét csoport tagjaira igaz, hogy változtatni szeretnének, csak nem tudják, hogyan. Nem tudják, hol vásároljanak, mi áll jól nekik, mindig ugyanazokhoz a darabokhoz nyúlnak. Szerencsére ezt egyre többen ismerik fel és mernek szakmai segítséget kérni, hisz attól, hogy valaki nő, még nem adottsága, hogy értenie kell hozzá.
Magyarországon az utcakép öltözködés tekintetében nagyon le van maradva a tőlünk nyugatra fekvő nagyvárosokhoz képest. Hiányoznak a karakterek és hiányzik a minőségi megjelenés is. Ez igaz a vállalati öltözködéskultúrára is, ahol sok esetben nem egyértelműek a státuszok és ahogy az utcaképen, úgy e téren is egyértelműen látszik, hogy az öltözködés és kinézet sajnos nem a kultúra része. A cégek sok időt és energiát fektetnek abba, hogy kialakítsák arculatukat, az iroda berendezését, miközben az alkalmazottak megjelenésére már egyáltalán nem figyelnek oda, holott adott esetben ők azok, akik képviselik a céget és kezet fognak az ügyféllel.
Ha jól érzem, nemcsak az egyéneken szeretnél segíteni, hanem van egyfajta missziód, amely a hazai öltözködéskultúra finomítására irányul.
Igen, már a USE csapatával is azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az „utcaképen” javítsunk. Ez régi misszióm, és e téren sokat is lehet még tenni. Nagyon frissítő lenne például, ha a fast fashion helyett vagy mellett még több figyelem fordulna a kisebb, egyedibb márkák irányába, ha többen használnák ki a turkálókban rejlő lehetőségeket és ha több vintage darab lenne mindenkinek a szekrényében.
Ahhoz is adsz tanácsokat, hogy honnan vásároljanak? Vannak például hazai márkák, amelyeket jó szívvel szoktál ajánlani?
Attól függően szoktam ajánlani, hogy ki hol vásároljon, hogy kinek milyen a saját stílusa. Hazai tervezők közül többek között szoktam ajánlani például az AERON-t, The Garden Studio-t, Vecsei Millinery és a TAU kalapjait, a Typo Showroom-ot, a Konfekciót vagy a Ludovikát is.
Még nincsenek hozzászólások