Autóra szerelhető tetősátor, homokos Duna-part hétvégi örökpanorámával, négy főre – abszolút elérhető, amolyan „nomád luxus” akár a pandémia idején is. A Pikkpack cipőmárkát korábban együtt menedzselő házaspár, Gulyás Sári designer és Balogh András szociológus közel egy éve – két kislányával együtt – lelkes autós vadkempingezővé vált. Amint jön a jó idő, ők péntektől vasárnapig úton vannak.
Szombat este, vacsora közben beszélgetünk. A gyerekek, Rozi és Liza épp fürdenek. Körülbelül tíz percre érnek rá, két falat saláta és némi feketeerdő sonka között, hogy picit beszélgessünk. Az elmúlt idők talán legéletszagúbb online interjúja készül, amely, azt hiszem, nagyon jól példázza ezt a pandémiával terhelt időszakot. A munka és a magánélet, a családi teendők egymásba fonódva, határtalan módon hömpölyögve szövik át a hétköznapokat. Az ebből való kiszakadást keresi valahol mindenki. Bár Sári és Andris nem kifejezetten a koronavírus-járvány miatt kezdett bele az autós vadkempingezésbe, hallgatva őket, választásuk elég jó „stratégiának” tűnik.
Pár éve költöztek a Dunakanyarba, ahol elengedhetetlen, hogy mindkettőjüknek legyen egy-egy autója, az ingázás és két kislányuk miatt is. Andris a húsz éves kocsikban hisz, egyrészt mert szereti őket, másrészt mert nem hajlandó többet költeni autóra, mint amibe ezek kerülnek. Első két autójuk egy idő után felmondta a szolgálatot – az egyiket bontóba vitték, a másikat pedig odaadták ingyen egy szegény családnak a faluban. Ekkor találtak rá arra a Subaru Foresterre, amivel a mai napig járják a környék Duna-partjait.
„Jó ideje nézegettem már ezt az autót a neten, aztán felhívtam a tulajdonosát, akivel akkor nem tudtunk megegyezni, de egyszer csak megláttam az Andrássy úton. Felismertem a rendszámáról és utánarohantam, majd a piros lámpánál le is intettem. Mondtam neki, »hello, velem beszéltél telefonon«, aztán összespanoltunk, mentünk egy kört a kocsival, majd két hét múlva felhívtam, hogy engedjen az árból és akkor megveszem. Így is lett” – mesélte Andris.
Aztán jött a pandémia. Ők a teljes bezárkózás vonalát képviselik, amit elég könnyen meg is tehetnek kertes házuk segítségével, és mert amúgy is mindketten otthonról dolgoznak. Egy idő után persze szerettek volna kicsit több szabadságot, valamerre kimozdulni, ezért tavaly nyáron úgy döntöttek, elkezdenek sátrazni. „Pénteken elmentem a Decathlonba, ott nagyon jó áron megvettem mindent, és szombat este már kint aludtunk a Duna-parton” – emlékszik vissza Andris. Akkor ő még a kocsiban, a lányok a sátorban aludtak, mert így fértek el.
„Az egész gyerekkoromat végigsátraztam a szüleimmel, nagyon ritkán mentünk apartmanokba, szóval nekem ez egyáltalán nem volt idegen, és szerencsére Rozi és Liza is nagyon élvezik. Egyedül az éjszakai alvás okozott sokáig nehézséget, mert nagyon fáztunk, aztán jött az ötlet, hogy szedjünk szét egy ikeás futonmatracot, és azt illesszük be a sátorba. Ezt mindig felhengerelve szállítottunk, baromi nehéz volt, és ráadásul – a szüleimtől kölcsön kapott – tetőcsomagtartóba is alig fért be” – mesélte Sári.
Aztán elkezdték keresni a komfortosabb megoldásokat, így találtak rá az iKamper tetősátorra. Három perc alatt felállítható, a teljes nyári szezon ideje alatt, összecsukva a kocsi tetején maradhat, és ebben már mind a négyen elférnek. Ráadásul eleve tartozik hozzá egy vastag matrac és az ágynemű is benne van. Ami még nagy pozitívuma, hogy nem fújja be a szél a port, nagyon jól átszellőzik, a gyerekek nem annyira hordják be a lábukkal a homokot, és eleve melegebb, mert feljebb van. Na, meg a kilátás is páratlan!
Szerencsére soha nem kellett messzire menniük ahhoz, hogy szép helyeket találjanak. A Dunakanyar számos gyönyörű szpotot tartogat minden arra járónak. Nyár óta bejárták a környéket, ami a gyerekeknek is kényelmes volt a délutáni alvások és az autóban tölött idő rövidsége miatt. Andris a Google Earth műholdas térképén tervezi meg a túrákat – ott látja, hol homokos a Duna-part, merre megy az út, hol lehet behajtani kocsival. A vízpart közelsége azért is nagyon fontos, mert valahol tisztálkodni és mosogatni kell. Sári reszortja az étkezések megtervezése, ami nem könnyű feladat, ugyanis még nincs igazi hűtőjük. Egy sima, jégakkus hűtőtáskába kell beleszuszakolnia a romlandókat. Ott vannak még a különböző alapanyagok, fűszerek, evőeszközök, edények, vágódeszka – egy komplett kis konyha. Általában egytálételeket esznek, a menü legtöbbször paprikás krumpli csirkével vagy tészta üveges szósszal és hússal, amit ott sütnek ki egy gázfőzőn.
„Amikor megérkezünk egy adott helyre, rögtön kitesszük a székeket, az asztalt, hozunk fel vizet a lavórba. Fél tíz körül kipakolunk, tizenegy óra körül elkezdünk főzni. Ebéd után a gyerekek alszanak, utána pedig általában új helyszínre megyünk éjszakára. Este az ebéd maradékát vagy hideget eszünk. Sárival mi a folyóban fürdünk, a gyerekek a lavórban. Altatás után pedig már kettesben nézhetjük a csillagokat, és ihatjuk a langyos sört” – meséli Andris.
Andris tavaly októberben csinált egy, az autós vadkempingezésre fókuszáló Facebook-csoportot, amellyel célja elsősorban az volt, hogy feltérképezze a bejárható helyeket – ki hova jár itthon, milyen autókkal, milyen konstrukciókban. Egy klassz marketingbravúrral már az első nap háromszázan csatlakoztak a csoporthoz, melynek jelenleg 4100 tagja van. Bár a közösségépítés nem volt elsődleges szempont számára, az magától működik. Egymást segítik, találkozókat szerveznek.
Andrisnak szociológusként is érdekes ez a terep, melyen a társadalom szinte minden rétege képviselteti magát. Van olyan, aki a régi Suzuki Swiftjének lehajtott hátsó ülésén alszik, és persze olyan is, aki a legújabb lakóautóval kempingezik. „Erre az utazási formára nagyon rá lehet szokni. Kicsit olyan, mint a drog. Ha egyszer elkezded, már nem tudod abbahagyni, menni kell!” – jegyzi meg Andris.
És nem csak hazai terepen. Amint lehetőség lesz már külföldre is utazni, Sári és Andris a klasszikus horvátországi és a balatoni nyaralás helyett Görögországba vagy Észtországba szeretne eljutni kempingezni. Nagyon távlati céljuk pedig egy pickup, amelynek platójára már fűthető lakótér, úgynevezett camper is építhető. Egy igazi terepjáró, amivel télen is lehet túrázni. Az igazán izgalmas helyek ugyanis mindig a földúton túl vannak…
Fotók: Balogh András
Még nincsenek hozzászólások