HIGHLIGHTS | Végtelen vakáció

Víz mellé vágyunk, ez nem is kérdés: csobbanni az úszómedencében, megmártózni a Balatonban vagy csak nézni a megunhatatlan vízfelszínt órákon át. Hallgatni a hullámverést, kacsák hápogását, a part mentén ciripelő tücsköket, bogarakat. Ha kiszakadni nem tudunk, meg kell elégednünk a betondzsungelben felállított párakapukkal, az aprócska oázist jelentő szökőkutakkal, egy fárasztó nap végén a hűsítő, hideg zuhannyal. Míg gyerekkorunkban ajándékként pottyant ölünkbe az önfeledt szabadság, addig felnőtt fejjel okosabban kell sáfárkodnunk az időnkkel, sokszor apró adagokban kell kiélveznünk azt, amit korábban nagy kanállal habzsoltunk – a nagybetűs vakáció csupán illúzió.

A nyarat ma már nem hónapokban mérjük, hanem teraszos estékben, amikor kikérünk még egy fröccsöt. Délelőttökben, amikor két megbeszélés között beiktatunk egy pisztáciafagyit. Délutánokban, amikor két Excel-táblázat között jár nekünk egy espresso-tonic. Reggelekben, amikor átpörgetjük az Instagramot, és messzi tájakra utazunk, legalább gondolatban. Tó, medence, tenger, naptej, homok és iszapszag, paprikás lisztben forgatott keszeg, szisszenő sörösdoboz, faágon száradó fürdőnadrág. Végtelen vakáció, fejadagokban mérve – ezt hoztuk most Nektek, Ukrajnától Brazíliáig.

Mayer Kitti
designteorikus