A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kreatív munkájára mindig is jellemző volt a társadalmi szerepvállalás, de milyen szerepet tölt be a design a társadalmi egyenlőtlenségek és a valós problémák megoldásában? A MOME októberben elindított Social Design Network kezdeményezése ezt a kérdéskört járja körül: tizenegy európai partneregyetemmel karöltve a szociális design gyakorlatának elmélyítésén és megismertetésén dolgoznak. Fehér Borival és Szerencsés Ritával, a kezdeményezés ötletgazdáival, a MOME Innovációs Központ kutatóival beszélgettünk. Interjú!
Gyakran szembesülünk a ténnyel, hogy nem mindenki számára egyértelmű, mi is az a szociális design.
Fehér Bori: A designról bizony sokszor a csillogás, a forma, az esztétika jut az emberek eszébe, pedig a design alapvetően a problémamegoldásról szól. Designfeladat lehet egy menő autó megtervezése, ugyanakkor a design segítségével válaszokat találhatunk olyan kérdésekre is, mint például az iskolalátogatás csökkenésének összefüggése a menstruációval Afrikában, ahol a SHE Pads projekt pont ezzel foglalkozik. A MOME Segítő Pakk projektünkben arra keressük a választ, hogy minimális eszközökkel, letölthető útmutatókkal a design milyen módon tud hozzájárulni hátrányos helyzetű csoportok segítéséhez.
A szociális design tulajdonképpen egy megközelítés, ami különböző formákban igazából az ipari forradalom óta velünk van. A hozzáállás lényege, hogy a problémamegoldó gondolkodást társadalmi-ökológiai kérdések megválaszolására irányítjuk, és olyan célcsoportokkal foglalkozunk, mint a betegek, az idősek és a mozgásukban korlátozottak, vagy olykor arra keressük a választ, hogy egy város milyen eszközök segítségével válhat gyerekbarát környezetté.
A ti munkásságotokban honnan ered a szociális design iránti érzékenység és elköteleződés?
F. B.: Azt gondolom, a társadalmi és ökológiai felelősségvállalásban egy designernek különleges kötelessége van. Egy tervező kezében óriási lehetőség van arra, hogy a 21. században felelősen tervezett, előremutató termékeket, épületeket, vizuális tartalmakat hozzon létre tudásával.
Engem is ez vezérelt, amikor a hagyományos értelemben vett középület- és belsőépítészeti tervezéstől a szociális design felé irányítottam a vitorlámat. Azt gondolom, ezen a területen rengeteg kérdéssel fontos foglalkozni, úgy érzem, nagyobb prioritása van számomra a társadalmi-ökológiai innovációnak és az interdiszciplináris szemléletnek, mint annak, hogy szakspecifikus megoldásokat alkalmazva újabb székeket vagy asztalokat tervezzen valaki.
Szerencsés Rita: Az én személyes érdeklődésem, kötődésem a szociális témák és a művészetek kapcsolódása iránt már középiskolás koromban elkezdődött, bár akkoriban még inkább az előadóművészet irányából közelítettem meg a területet, főként a dráma és a pedagógia vonatkozásban. Emellett több civil szervezetben is dolgoztam, amelyekkel leginkább hátrányos helyzetű fiatalokat segítettünk peer-to-peer tanulásra alapozva, a művészet és a sport általi fejlesztés eszközeit felhasználva.
A szociális design jelenségével a MOME-n töltött hallgatói éveim során találkoztam. Izgalmas határterületnek gondoltam, olyannak, amelyben saját tapasztalataimat úgy tudom kamatoztatni, hogy közben új megközelítést sajátítok el. Szentimentálisabb oldalról megközelítve az elköteleződésem abban gyökerezik, hogy úgy hiszem: jó dolgokat különböző emberek közössége hoz létre, világok találkozásával, hosszú folyamatok árán. És azt is hiszem, hogy az eredmény és eredményesség szubjektív: tanulási, fejlődési, segítési pont lehet egy tárgy, de maga a folyamat is – ezért is szeretem a szociális design megközelítését.
Minden régióban, városban vagy bármilyen kisebb közösségben más-más tényezők jelentik egy megoldandó probléma forrását, így a szociális design lokálisan, vagyis az adott térségre jellemző szociokulturális környezet függvényében értelmezhető. Mi a hálózati forma előnye és mi az elsődleges célotok?
F. B.: Persze, fontos a szociális designt az adott öko-szocio-kulturális környezet összefüggésében szemlélni, hiszen a legtöbb projekt ezekben a kontextusokban valósul meg. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteg, a szociális designban fontos kérdés – mint például a hátránykompenzáció, a kulturális egyetértés elősegítése vagy akár az egészség területe – globális szinten sok aspektusban hasonló válaszokat hoz létre, vagy olyanokat, amelyek bizonyos adaptációs folyamat megvalósítását követően akár más környezetben is alkalmazhatók.
Éppen ezért a tudásátadás ezen a területen kiemelt jelentőségű. Nincs feltétlen szükség arra – ha már a Segítő Pakk projektnél maradunk –, hogy mások egy teljesen új Baba Pakkot tervezzenek (letölthető babakelengye-csomag elkészítési és összerakási útmutató – a szerk.), hanem azt a saját területükre adaptálhatják.
Hogy mi a célunk a hálózattal? A szociális design egy folyamatosan, dinamikusan fejlődő terület, ezért nagyon fontos, hogy a témával foglalkozó felsőoktatási intézmények ne csak egyedül, egymástól függetlenül haladjanak előre, hanem egymást segítve, támogatva, európai, majd globális szinten is együttműködjenek a terület fejlesztéséért, nemzetközi elfogadottságáért.
SZ. R.: Ahogy korábban is említettem, a világok és különböző valóságok találkozása még ha elsőre nehéz is, mindenképpen tanulságos, hatalmas fejlődési potenciált rejt. Az eltérő megközelítések és a különböző szociokulturális hátterekre és hátterekből adott reakciók megismerése meglepetéseket okozhat, illetve kölcsönösen segítheti a szociális designban dolgozók munkáját. Meglepetéseket okozhat, mert több átfedés és hasonlóság fedezhető fel, mint gondoltuk volna. Segíthet abban, hogy módszerek, technikák cserélődjenek, esetleg eltérő fókuszterületek kapcsolódjanak össze – például a hátrányos helyzetű közösségek és az urbanisztika –, amelyek még adekvátabb projektek felé vezethetnek. A célunk egyértelműen az volt, hogy ezek a találkozások meg tudjanak történni, tanulni tudjunk egymástól és közösen alakítsuk azt a prosperáló, de még mindig kevésbé ismert területet, amit szociális designnak hívunk.
Barcelonától Berlinen és Londonon át egészen Jeruzsálemig több európai országból összesen tizenegy intézmény csatlakozott a hálózathoz – a partneregyetemek kiválasztásánál a szociális design-gyakorlat minél szélesebb értelmezése volt a szempont. Milyen eltérő nézőpontok jellemzők?
F. B.: Nagyon izgalmas, talán a legérdekesebb egy ilyen hálózat létrehozásakor az, hogy milyen eltérő megközelítések találkoznak itt. Abban egyetértünk, hogy a terület fontos, viszont a designmegközelítések különböző hangsúlyokkal jelennek meg, ami nagyon izgalmas. Vannak intézmények, mint a MOME is, amelyeknél a gyakorlati fókuszú szociális design a jellemzőbb, és vannak résztvevők, akik leginkább a szociális design elméleti megközelítéseivel és annak kézzel fogható aspektusaival foglalkoznak.
SZ. R.: Én maradnék a megszokott példámnál és nem mellesleg személyes érdeklődésemnél, ami a szociális design és a város kapcsolata. Ebben erősen képviselteti magát az Elisava a barcelonai Superblokk projekttel és az ehhez kapcsolódó oktatási tevékenységével. Ez a megközelítés például első ránézésre nagyon más, mint amit mi csináltunk az egykori MOME Ecolabbal, ahol főleg hátránykompenzációra fókuszáltunk. A városi szövet és a város adottságainak bekapcsolása izgalmas, új lehetőségeket jelent, és véleményem szerint a szinergiák nagyon is elképzelhetőek, illetve a saját hazai gyakorlatunk kiterjesztése is lehetséges városi környezetbe, tanulva hálózati partnereinktől.
Egyetemek hálózatáról van szó: a hallgatók milyen formában tudnak majd bekapcsolódni a Social Design Network tevékenységébe?
SZ. R.: Az egyetemi hallgatók és a szociális designban résztvevők bekapcsolásának fontossága egyértelmű a network tagjai számára – ez egy olyan aspektus, amelynek megkülönböztető ereje is van.
Nem kizárólag akadémiai hálózatról van szó, hanem hasonlóan gondolkodó, tenni vágyó emberekéről.
A szociális design sajátja a bevonás, ezért a hálózatnak is ez az egyik alapvetése. A bekapcsolódás, bevonás formáját és lépéseit még ki kell dolgoznunk, jelenleg elveket és célokat igyekszünk megfogalmazni, szintetizálni, az egyes felvetésekre szcenáriókat kidolgozni. Eddig felmerült, hogy a hallgatók és résztvevők – társdiszciplínák, célcsoporttagok – bevonása elképzelhető közösen indított, szimultán kurzusokon, projekteken keresztül, előadássorozatokkal, esetleg online roadshow formájában.
Mi a következő lépés?
SZ. R.: Jelenleg azon dolgozunk, hogy milyen témák és munkacsoportok mentén haladjunk tovább 2021-ben, azt vizsgáljuk, milyen egységes alcélok, vágyak léteznek a csapaton belül. Arra fektetjük a hangsúlyt, hogy a 2021-es mérföldköveket és tevékenységhalmazokat egyre pontosabban lássuk.
A Social Design Network partnerei:
Central Saint Martins University of the Arts London, London (UK) | Elisava Barcelona School of Design and Engineering, Barcelona (S) | Estonian Academy of the Arts, Tallinn (ET) | Free University of Bozen-Bolzano (IT) | Hadassah Academic College, Jeruzsálem (ISR) | Hamburg University of Applied Sciences, Hamburg (D) | Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest ( HU) | Royal College of Art, London (UK) | Sint Lucas School of Art, Antwerpen (B) | Universität Der Künste, Berlin (D) | Willem de Kooning Academy, Rotterdam ˙(NL)
MOME | Web | Facebook | Instagram
Még nincsenek hozzászólások