Hetente jelentkező sorozatunk harmadik részében a hazai gasztronómia olyan szereplői mutatkoznak be, akik bár más-más területen tevékenykednek, mégis pozitívan tekintenek a jövőbe. Akad köztük kétdiplomás biciklis futár, külföldi éttermekben is bizonyító séf, generációk számára meghatározó vendéglátós és grafikus, aki Kalkuttától Kairóig kalauzolja az éhes szájakat. A Piqniq Budapest és a Mastercard közös kampánya.
Keve Márton
A Facebook-csoportként indult Etesd a dokit! kezdeményezés soha nem látott módon hozta össze azokat a gasztronómiában dolgozó, kimagasló szociális érzékenységgel rendelkező szereplőket, akik szakértelmüket, infrastruktúrájukat, alapanyagkészletüket vagy éppen logisztikai szervezőkészségüket adták hozzá az ügyhöz. A vállalás pedig igen nemes feladat, az egészségügyben dolgozók számára minőségi és friss ebédet biztosítottak a járványhelyzet kialakulásától egészen nyár közepéig. A csoport alapítója Keve Márton, aki tizenkét évnyi külföldi tapasztalatszerzés után hazatérve március közepén kezdett volna dolgozni az Easy Wine séfjeként. Számításait keresztülhúzta a pandémia, a hirtelen jött éttermi leállás miatt feladat nélkül maradt egy jól felszerelt konyhában. A tulajdonos támogatásával kezdett bele a jótékonysági főzésbe, majd az elkészített ételeket eljuttatta a COVID-osztályokra beosztott egészségügyi dolgozóknak. Látva a folyamatosan növekvő esetszámokat úgy döntöttek, újra segítenek a leterhelt egészségügyi dolgozóknak, így elindították az Etesd a dokit 2-t.
„Szerényebb hozzávalókból nagyot alkotni, mindent az utolsó morzsáig feldolgozni, kísérletezés nélkül ízletesen főzni – ezt tanultam meg hirtelen.”
Pancsovay Zita
„Szívügyem az emberek etetése és hiszek abban, hogy annak van igazi értéke, ha az emberek széthúzás helyett kérdés nélkül fognak össze.”
Az Etesd a dokit! alapítóinak Zitához hasonlóan nagyon fontos mások vendégül látása és a segítségnyújtás, így az alapprojekten túl is fontosnak érzik ennek a mentalitásnak a terjesztését. Hisznek abban, hogy széthúzás helyett az összefogás az egyetlen út. Ők ebben példát mutattak mindenkinek. Egy optimistának nem nevezhető környezetben sikerült mosolyt csalniuk mások arcára, miközben elérték, hogy maguk is pozitívabbnak lássák a világot. Annyira jól működő rendszert hoztak létre, hogy egyértelművé vált számukra: akkor is folytatni kell a projektet, ha az aktuális ügy megszűnik.
Varga Gergő
„Voltam csomagfutár, ételfutár, mindent szállítottam, amit biciklivel el lehetett vinni.“
A két diplomával rendelkező Gergő egyetem alatt kezdett bele a futárkodásba, mert albérletét és megélhetését kellett finanszíroznia. Ez jelentette számára a stabil jövedelmet és a rugalmasságot. Eleinte részmunkaidőben dolgozott, majd egyre többet és többet vállalt. Sok emberrel találkozott, bizonyította rátermettségét, így egyre jobb és jobb helyeken tudott futárként elhelyezkedni. A futárvilág társadalmi szempontból is izgalmas, egy 1500-2000 fős aktív közösség saját dinamikával és kommunikációval. Az információáramlás az egyik legfontosabb munkaeszköz a futárok számára, legyen szó forgalmi helyzetekről, sportról vagy egymás segítéséről.
Sebestyénné Földes Ilona “Cica néni”, Andrusch Dániel
„Cica nélkül nincs Róma. Tanulok tőle.”
Amikor a Róma 2018-ban, harminckét év után bezárt, az utolsó napon kígyózó sorban vártak a vendégek az ajtó előtt, hogy még egyszer ehessenek itt és utoljára ölelhessék meg a hely ikonját, Cica mamát. A Róma maga az állandóság volt Budán, az a fajta élmény, aminek fáj az elvesztése, hiánya nagy űrt hagy a törzsvendégek és a környékbeliek szívében. A sorban állók, de még Cica néni sem gondolta akkor, hogy nem örökre, csupán két évre kell nélkülözni az orjalevest és a húsgombócot. Mindenki szerencséjére a történet folytatódott, egy évvel később érkezett egy vállalkozó csapat, amelyik fantáziát látott a helyszínben, ráadásul nem új étteremben gondolkozott, hanem magát a Rómát akarta újraéleszteni.
A friss tulajdonosok és Andrusch Dániel tulajdonos-üzletvezető tudták, hogy az ételbár nem létezhet Cica mama nélkül, így ő volt az első, akinek felvetették az újranyitás ötletét. Cica boldogan mondott igent az új kezdetre és minden emléket a rendelkezésükre bocsátott, hogy ma egy olyan Rómába léphessünk be, ami az előző méltó folytatása.
Laki Eszter
Budapest egyik első kínai étterme, a Ping több mint húsz évig működött az egykori Moszkva téren, majd a helyén Pingrumba néven nyílt új étterem. A Dobrumbát is jegyző baráti társaság tudatosan keresett helyet Budán és meglátták a lehetőséget az egykori Pingben. A klasszikus kínai vonalat elhagyva a Dobrumbának álmodtak meg itt testvért, amely felpezsdíti a budai gasztronómiát és olyan hellyé válhat, ahová szívesen ülnek be rendszeresen az emberek.
„A Pingrumbát is az utazásaink inspirálták, hiszen csak azt tudod hitelesen képviselni, amit ismersz.”
Ahogy a pesti étterem, úgy a Pingrumba koncepcióját is a tulajdonosok utazásai inspirálták, a keleti nyitás jegyében azonban a mediterrán ízek helyett itt Kairótól Kalkuttáig kalauzolnak az ételek. A menü kialakítása mellett a tulajdonosok az italkínálatra is komoly figyelmet fordítottak, hosszas kutatómunka nyomán állt össze az a választék, ami az ételeket megfelelő módon kíséri.
Fotó | Horpáczi Dávid
Videó | Sepsi Gergő
Piqniq Budapest | Web | Facebook | Instagram
A Piqniq Budapest és a Mastercard közös kampányában a hazai gasztrovállalkozások szereplőit mutatja be huszonöt témán keresztül: vendéglátósok, szakemberek, beszállítók, illetve a szektorhoz kapcsolódó szakértők mesélnek saját tapasztalataikról, hitelesen. Hetente jelentkező sorozatunkban őket ismerhetitek meg.
Még nincsenek hozzászólások